„Gandamaki csata” változatai közötti eltérés

 
==A csata előzményei==
1938-ban a brit erők támadást indítottak Afganisztán ellen és miután bevették [[Gházni ostroma|Gházni erődítményét]], az afgán haderő nagy része megadta magát. Az angolok elüldözték [[Duszt Muhammad]] afgán emírt, helyére egya bábot,báb Sáh Sudzsát tették. Sokáig csak néhány keserves, szervezetlen lázadásokatlázadást indítottak a megszállók ellen,. deEz azonban megváltozott és 1941-ben egy szervezet, jól felszerelt afgán lázadással találták szembe magukat az angolok. A Kabul környékén állomásozó 4500 katona állomásozott és 12 000 kisegítő, civil tábori személyzet volt jelen. Vezetője a beteges, öreg és határozatlan [[William Elphinstone]] volt,. akiA tábornok tiltakozásának dacára, visszahívtákhívták vissza nyugállományából és kinevezték a haderő parancsnokának. Mivel a lázadók már a Kabult fenyegették, a britek helyzete tarthatatlanná vált.
 
==A csata==
Mielőtt visszavonultak volna az angolok tárgyalásokba kezdtek a felkelőkkel, akik kell sikerült megegyezniük a szabad elvonulásban, [[Akbar Hán]] még kísérőket is ígért (ami sosem érkezett meg). A brit menetoszlop 1842. január 6-án hagyja el Kabult és indul el Jalabadba. Már az első napon több afgán felkelő támadt az angol hadsereg lemaradt embereire, majd nem sokkal lemészárolták a teljes utóvédet is. [[Fájl:Remnants of an army.jpg|thumb|280px|jobbra|A súlyosan sebesült Brydon sebészorvos Elizabeth Thompson festményén]] Két nap alatt mindössze 16 Km-et haladt az angol sereg, de több száz áldozatot szedtek az afgánok puskái. Ez után a helyzet csak tovább romlott. A keskeny 8 Km-es Khurd Kabul-hágón az afgánok elsöprő támadást indítottak az angol menetoszlop ellen és több mint 3000 embert megöltek. Az ötödik nap végére alig 450 katona és 3000 civil volt életben, de náluk az éhség és a fagy végzet legtöbbjükkel.