„ICE 1” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Bréma –> Bréma (tartomány) |
||
36. sor:
Az ICE-k kora [[1991]]-ben jött el, ekkor a flotta 23 kész és 26 már megrendelt ICE 1-ből állt. A DB tervei szerint a lehető leghosszabb nagysebességű pályán kellett ezeknek szolgálatot teljesítenie, így a 6. számú [[Hamburg]]-[[München]] (Hamburg, [[Hannover]], [[Göttingen]], [[Kassel]]-[[Wilhelmshöhe]], [[Fulda]], [[Frankfurt]] am Main, [[Mannheim]], [[Stuttgart]], [[Ulm]], [[Augsburg]], München) vonalra került az első 18 vonat - kb. 6 órás menetidővel. A vonatokkal átlagosan egy órát, gyakran a korábbi menetidő felét is meg lehetett takarítani a korábbi lehetőségekhez képest.
[[1992]]-ben nyílt meg a második ICE vonal (IC Linie 4), szintén Hamburg és München között, de [[Bréma (tartomány)|Bréma]], [[Hannover]], [[Kassel]], [[Fulda]], [[Würzburg]] és [[Nürnberg]] érintésével - ekkor került a DB tulajdonába elegendő ICE vonat.
Az első időszak problémáin (nem záródó ajtók, eldugult WC-k, motor-meghibásodások) viszonylag gyorsan felülemelkedett a típus - egy problémájára azonban mind a mai napig nem találtak megoldást fejlesztői. Nem túl jól eltalált acél konstrukciójának "köszönhetően" a vonat 200 km/h fölött érezhetően rezonál és hangossá válik. A problémát első körben a kerekeken történő csillapítással próbálták orvosolni, így a villamos közlekedésben már bevált gumigyűrűs kerekekkel (radumspannender Gummiring) szerelték fel a vonatokat. Ez a megoldás vezetett az ICE történetének legszomorúbb eseményéhez, az eschede-i vonatbalesethez.
| |||