„Helgoland” változatai közötti eltérés

A szigetet a kora középkortól a frízek lakják. 1402 és 1714 között a schleswigi területekkel együtt [[Dánia]] fennhatósága alá került. 1814-ben a britek szerezték meg. [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]] kontinentális zárlata idején [[Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királysága|Nagy-Britannia]] számára létfontosságú volt a jelentős csempészetet lebonyolító sziget. Helgolandot [[Németország]] a kelet-afrikai [[Zanzibár]] szigetéért kapta meg cserébe. Az átadást megpecsételő kézfogásra 1890. augusztus 10-én került sor Sir Barkley angol kormányzó és a csónakból partra szálló [[II. Vilmos német császár|II. Vilmos császár]] között. Az [[Elba (folyó)|Elba]] torkolatában, stratégiai helyen fekvő szigetet az [[első világháború|első]] és a [[második világháború]] idején valóságos erőddé építették ki. A hadiflotta bázisául szolgáló szigeten a sziklába hét emelet mélyen alakítottak ki bunkerrendszert. 1945. április 18-án közel ezer angol repülőgép emiatt bombázta le a szigetet. A háborút követően, a megszálló britek a lakosságot kitelepítették, majd két évvel a bombázás után 1947. április 18-án a sziklaüregeket berobbantották. Eredetileg az egész szigetet el akarták tüntetni a föld színéről, ezt azonban nem sikerült megvalósítani. Ezután 1952-ig a [[Brit Királyi Légierő]] gyakorlótérnek használta a szigetet, a lakosság csak ekkor térhetett vissza.