|
[[Fájl:1812 overture.jpg|bélyegkép|250px|Az „1812” nyitányt ágyúlövésekkel kiegészítve adták elő a [[2005]]-ös Látványos Klasszikusok előadássorozaton]]
Az '''1812 (nyitány)''' [[Pjotr Iljics Csajkovszkij]] orosz zeneszerző zenekari műve, amelyben [[Franciaország]]nak [[oroszországi hadjárat (1812)|Oroszország]] ellen indított, sikertelen hadjáratának]] állít emléket. A csúfos vereség arra kényszerítette [[I. Napóleon francia császár|I. Napóleon]] hadseregét, hogy kivonuljon az orosz területekről, és ez a mozzanat jelentette a napóleoni háborúk fordulópontját, kiemelt fontosságot biztosítva az 1812-es évnek a történelemben. A mű egyik fő érdekességét jelentik az ágyúlövések, amelyeket csak ritkán, főleg szabadtéri előadások alkalmával tudnak előadni, akkor azonban valódi ágyúkat alkalmaznak. Bár a zenemű semmilyen történelmi kapcsolatban nem áll az [[Egyesült Államok]] és [[Egyesült Királyság]] által vívott [[1812]]-es háborúvalangol–amerikai háború|1812-es háború]]val, az USA-ban, más hazafias kompozíciók mellett, gyakran felcsendül ez a mű is.
A nyitány bemutatójára [[1882]]. [[augusztus 20.|augusztus 20-án]], [[Moszkva|Moszkvában]] került sor, a [[Megváltó Krisztus-székesegyház]]ban.
A nyitány egy programzene. Egy orosz templomi zsolozsma komor hangjaival indul, ami felidézi, ahogy a hadüzenetet istentiszteleteken hirdették ki Oroszországban. Ezt egy Oroszország háborús sikereit éltető ünnepélyes dallam követi. Ezt a bejelentést, és a közvélemény reagálását örökítette meg [[Lev Tolsztoj]] a ''[[Háború és béke]]'' című monumentális regényében.
Az ezt követő [[Kürt (hangszer)|kürtön]] megszólaló téma a menetelő seregeket mutatja be. A [[Franciaország|francia]] [[himnusz]]a, a ''[[Marseillaise]]'', a francia győzelmeket és [[Moszkva]] 1812 szeptemberi elfoglalását tükrözi. Az orosz [[néptánc]] téma emlékezik meg a csatáról, ahol visszaverték Napóleont. Az 1812-es késő októberi visszavonulást Moszkvából egy [[diminuendo]] próbálja visszaadni. Az ágyúk dördülése szimbolizálja a hadsereg közeledését a francia határhoz. A konfliktus vége után visszatérünk a kezdő egyházi énekhez, amit ezúttal az egész zenekar ad elő harangok zúgása közben, melyek a győzelmet és Oroszország felszabadítását ünneplik. Az ágyús és menetelős téma közben hallható az orosz nemzeti himnusz, az ''„[[Isten, óvjaóvd a cárt]]”''. Az orosz himnusz mintegy válasz a francia himnuszra.<ref>A kompozíció az 1882-ben érvényes francia és orosz himnuszokat idézi fel, nem az 1812-eseket. Franciaországnak 1799 és 1815 között nem volt nemzeti himnusza, a "„[[Marseillaise|La Marseillaise"]]”-t csak 1870-ben állították vissza himnuszként. Az "Isten„Isten, óvjaóvd a cárt"cárt” című szerzeményt pedig csak 1833-ban tették meg Oroszország nemzeti himnuszává. Itt valószínűleg a "művészi„művészi torzítás"torzítás” jelenségével állunk szemben, amelyben Csajkovszkij a hallgatóság számára ismertebb dallamokat használ a hitelesek helyett.</ref>
A [[Szovjetunió]] idejében Csajkovszkij művét cenzúrázták, azt át kellett dolgozni a nyilvános előadások részére: az ''Isten óvja a cárt'' himnusz dallamát ki kellett cserélni, helyére [[Mihail Ivanovics Glinka|Glinka]] [[Ivan Szuszanyin]] c. [[Opera (színmű)|operájának]] Dicsőségkórusát adták elő.
|
