„Michel Ney” változatai közötti eltérés

{{nincs forrás}}

{{Katona infobox

| név = Michel Ney

 

[[I. Napóleon francia császár|Napóleon]] [[1799]]. [[brumaire]] 18-i államcsínye a rajnai hadsereg parancsnokaként érte. A velejéig republikánus Ney fenntartásokkal ugyan, de felesküdött a konzulátusra. Az év decemberében [[Hohenlindeni csata|Hohenlindennél]] személyesen vezette azt a lovasrohamot, amely nem csak az ütközetet döntötte el, hanem tízezer foglyot ejtett és száz ágyút zsákmányolt, megsemmisítve az osztrák hadsereg centrumát. Az első konzul megkedvelte és pártfogásába vette: [[1802]]-ben svájci nagykövetté nevezte ki és felesége, [[Jozefina francia császárné|Joséphine]] lányának egy barátnőjét adta hozzá. Neynek nem csak helyzete, politikai nézete is megváltozott: [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]] személyisége tökéletesen rabul ejtette, s amilyen heves republikánus volt korábban, annyira lelkes csodálója lett a kis korzikainak. [[1803]] végén a hadsereg nevében ő kérte [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]]t, hogy nyilvánítsa magát császárnak.

 

Kérése meghallgatásra talált, az új uralkodó pedig [[1804]]-ben a még mindig csak harmincöt éves katonát [[Franciaország]] tizennyolc marsallja közé emelte. [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]] tisztában volt azzal, hogy a marsallnak nincs párja a rohamban, de a hadvezetésben járatlan, ezért mindig közvetlen irányítása alatt tartotta. Ney [[1805]]-ben személyesen vezette az [[elchingeni csata|elchingeni csatában]] a döntő támadást a hídon, ezért kapta az Elchingen hercege rangot. Jelentős része volt a [[Jénai csata|jénai]] és [[Eylaui csata (1807)|eylaui csatában]], [[1810]]-[[1811]]-ben [[Portugália|Portugáliában]] és [[Spanyolország]]ban hadakozott. [[1812]]-ben az [[oroszországi hadjárat (1812)|Oroszország elleni hadjárat]] során is megtette, amit lehetett: Osztrovnónál megverte az orosz csapatokat, majd oroszlánrészt vállalt [[Szmolenszk]] elfoglalásában. Itt meg is sebesült, golyót kapott a nyakába, de még így is ő állt a [[Borogyinói csata|borogyinói csatában]] a francia lovasroham élére. Az orosz főváros elfoglalása után Napóleontól megkapta a Moszkva hercege címet, de újdonsült birtokát nem sokáig élvezhette. Amikor az oroszok halogató taktikája és az időjárás távozásra késztette a sereget, a császár az utóvéd élére állította. Ney fedezte a főerő egyre inkább menekülésre emlékeztető visszavonulását, az ellenséges támadások közepette személyes példájával tartotta az éhező és fázó katonákban a lelket. A kezdeti tízezerből alig háromezerrel érte utol a [[Berezina]] folyónál a [[Grande Armée]] maradványait, és utolsóként kelt át a hídon, ezért is nevezte őt [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]] „a bátrak bátrának”.

 

[[1813]]-ban a [[Lipcsei csata|lipcsei csatában]] megsebesült, majd [[1814]]-ben már