„Sicarius” változatai közötti eltérés

'''Sicarius''' (''sica'' = tőr), orgyilkos és útonálló, a római császárkorban általában gyilkos. A törvény halált mért az ilyenre. A vétség elbírálása a néptörvényszéket illette, amely a közvádlók és ügyészek feladatát betöltő külön bizottságra ''(quaestores parricidii)'' bízhatta. A ''lex Cornelia de sicariis et veneficiis'' (ie. 81. ) által [[Lucius Cornelius Sulla|Sulla]] külön állandó bíróságot ''quaestio perpetua'' állított föl az orgyilkosság, a méregkeverés és más veszélyes bűncselekmények nyomozására és a római szabad polgárokra a tüztől és viztől, az állami közösségnek e szimbólumától való eltiltás ''(aqutae et ignis interdictio)'', rabszolgákra és Rómának valamely idegen állam kötelékébe tartozó szabad lakosára ''(peregrinus)'' pedig halált szabott ki. A császárkorban deportálás, illetve közönséges gonosztevőkre keresztrefeszítés, közmunka ''(opus publicum)'' vagy vadállatok közé vetés ''(ad bestias)'' volt általában a gyilkosság büntetése.