„Hatiny” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
'''Hatiny''' (Хатынь) egy falu volt [[Belarusz]] [[Minszki terület]]ének [[Lahojszki járás]]ában, melyet 149 lakosával együtt [[1943]]. [[március 22]]-én az országot megszálló fasiszta német haderő megsemmisített. A falu az ország 186, lakóival együtt teljesen elpusztított településének jelképévé vált. 1968-1969-ben Belarusz központi emlékhelyévé építették ki. [[Kép:Hatiny1.JPG|thumb|px250250px|A leigázhatatlan ember szobra]]
Hatiny a járás csaknem keleti részét elfoglaló erdőség, a ''Hatinyi-erdő'' (Hatinszkij lesz) közepén feküdt. Ma a [[Minszk]]-[[Vicebszk]] közti M3-as autóútról Minszktől 64 km-re északra leágazó, 7 km hosszú bekötőúton közelíthető meg. A bekötőút mentén a kilométereket sziklatömbök jelzik. Az emlékműkomplexum mellett múzeumot is létrehoztak, mely 2004 óta elsősorban fényképfelvételek segítségével mutatja be az emlékhely történetét.
 
==Története==
1943 március 22-ének reggelén, a Hatinyi-erdőben tevékenykedő partizánok egy autókonvoj elleni támadásuk során 6 km-re a falutól megöltek egy német parancsnokot. A megszállók bosszúból elhatározták Hatiny felégetését, amely a partizánakciók véres megtorlását szolgáló ''Winterzauben-offenzíva'' része volt. A feladatot ''Oskar Dirlewanger'' SS-parancsnok részben ukrán kollaboránsokból álló különítménye kapta. A nácik a teljes lakosságot a kolhozistállóba zárták, majd felgyújtották azt, elevenen égetve el az embereket. Az égő ruházattal menekülni próbálókat géppuskával lőtték le. A falu kizárólag fából készült házait szintén felgyújtották. A 149 halott közül 75-en 16 évnél fiatalabbak voltak. Két kislánynak sikerült az erdőbe menekülni, őket ''Hvorosztyenyi'' falu lakosai fogadták be, de később a németek ezt a falut is fölégették és megölték őket. Rajtuk kívül 5 gyermek és 1 felnőtt (az 56 éves kovács, ''Joszif Kaminszkij'') menekült meg. [[Kép:Hatiny2.JPG|thumb|px200200px|Hatinyi harangok]]
1943 február-márciusában a németek a Winterlauben-offenzíva során ukrán és lett kollaboránsokból álló SS-hadosztályokat vetettek be a partizánok és a polgári lakosság ellen. 143 települést égettek fel, néhányat (''Ambrazejevo, Anyiszkovo, Buli, Zsernoszeki, Kaljuti, Konsztantyinovo, Paporotnoje, Hatiny, Szokolovo'') teljes lakosságával együtt. Az offenzíva során a BSZSZK területén mintegy 3500 embert öltek meg, 2000-et németországi kényszermunkára hurcoltak, mintegy 1000 gyereket pedig a [[salaspils]]i megsemmisítő táborba. A [[Pszkovi terület]]en is számos embert öltek meg.
A német megszállás alatt a BSZSZK 2,3 millió lakosa vesztette életét, többezer települést romboltak le, 186 falu végleg eltűnt a térképről. 433 teljesen elpusztított települést a háború után újra felépítettek. A szovjet kormány az [[1966]]-ban döntött a központi emlékműkomplexum létesítése mellett. A vasfüggönyön túl sokan ekkoriban ama véleményüknek adtak hangot, miszerint a helyszín kiválasztása (a névhasonlóság okán) a Katinyi (Katyń) gyilkosságok elleplezése miatt történt. [[1967]] márciusában pályázatot írtak ki a komplexum építésére, melyet J''. Gradov, V. Zankovics, L. Levin'' építészek és ''Sz. Szelihanov'' szobrászművész kollektívája nyert meg. Ünnepélyes megnyitása [[1969]]. [[július 5]]-én történt. Azóta az országba érkező számos külföldi politikai vezető ([[Richard Nixon]], [[Fidel Castro]], [[Radzsiv Gandhi]], [[Jasszer Arafat]], [[Csiang Cö-min]]) látogatta meg az emlékhelyet. Alkotóit [[1970]]-ben Lenin-díjjal tüntették ki. [[Kép:Hatiny3.JPG|thumb|px200200px|Az elpusztított falvak jelképes sírjai]]
 
==Az emlékműkomplexum==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Hatiny