„Budapesti Harisnyagyár Felszabadulás Szocialista Brigádja” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Részleges helyesírási javítások (1. csoport: vegyes kis-nagybetűérzékeny jav.) kézi ellenőrzéssel |
átdolgozás Címke: HTML-sortörés |
||
5. sor:
| képméret =
| képaláírás =
| vállalat = [[Budapesti Harisnyagyár]]<br />''(Óbudai Harisnyagyár)''
| üzem = Formázó üzemrész
| település = [[Budapest]], [[Óbuda]]
17. sor:
}}
A '''Budapesti Harisnyagyár Felszabadulás Szocialista Brigádja'''<ref>Bárányné 2004 27. o.</ref> (hivatalos alakban ''Budapesti Harisnyagyár Formázó üzemrész 6. szocialista Felszabadulás brigád'',<ref>Tóth 2003 22–23. o. – idézve Kádár János 1967-ben a brigádhoz írt leveleinek fejlécét</ref> röviden ''Felszabadulás szocialista brigád''<ref>Darvasné–Klement–Terjék 1988 684. o.</ref>) kilenc ruhaipari segédmunkásnőből álló egykori munkaközösség. Az asszonyok az 1960-as és az 1970-es években a [[Budapesti Harisnyagyár]] formázó üzemrészében
1970-ben a munkásnők megkapták a [[Magyar Népköztársaság Állami Díja|Magyar Népköztársaság Állami Díjának]] III. fokozatát, a szűkszavú indoklás szerint ''„szocialista brigádjuk teljesítményeinek elismeréséül”''<ref name="Almanach-449">Darvasné–Klement–Terjék 1988 449. o.</ref>. Az első állami díjas női szocialista brigád 1960. március 18-án jött létre és – ezen a néven és összetételben – 1975-ben szűnt meg.<ref>Tóth 2003 10. o., 17. o., 13. o.</ref>
A munkásnők életéről, munkakörülményeikről, valamint a munkaversenyről és a brigádmozgalomról – [[Tóth Eszter Zsófia]] 1999 és 2004 közötti megéléstörténeti kutatásainak, életútinterjúinak felhasználásával, [[Martinidesz László]] rendezésében –
== A brigád tagjai ==
30. sor:
* Németh Lászlóné (Moha Magdolna, 1935) formázó
* Serényi Balázsné (Dobozi Ilona, 1920) formázó
* Suszt Vilmosné (Mária<ref name="MN2007">Magyar Nemzet 2007, Brigád blues 2005</ref>, 1931) formázó, brigádvezető (Könnyűipar Kiváló Dolgozója, 1972, 1974, 1976; Munka Érdemrend bronz fokozata, 1978)
* Takács Károlyné (Fazekas Teréz, 1927) formázó, minőségellenőr<ref name="Tóth-2003-15">Tóth 2003 15. o.</ref> (Könnyűipar Kiváló Dolgozója, 1963)
* Tasnádi Jánosné (Kardos Mária, 1929) formázó, minőségellenőr<ref name="Tóth-2003-15" /> (Könnyűipar Kiváló Dolgozója, 1962)
36. sor:
* Watzinger Edéné (Mező Julianna, 1934–2000<ref name="Tóth-2003-13-21">Tóth 2003 13. o. (21. lábjegyzet)</ref>) formázó
Korábbi időszakban a munkaközösség tagja volt még mások mellett ''Mohácsi Márkné'' és ''Antal Istvánné''.<ref name="Brigád blues">Brigád blues 2005 – A filmben bemutatott brigádnapló szerint.</ref>
''Serényi Balázsné'' később Watzinger Edéné lányának keresztanyja lett.<ref name="Tóth-2003-13-21" />
''Suszt Vilmosné'' 1969-től a harisnyagyári szakszervezeti tanács, 1971-től a III. kerületi MSZMP pártbizottság tagja volt. 1969-ben és 1972-ben részt vett a szocialista brigádok országos tanácskozásán.<ref>Tóth 2003 20. o. (37. lábjegyzet), hivatkozva a Harisnyagyári Dolgozó cikkeire</ref> Nyugdíjasként egy színházban ruhatárosként dolgozott.<ref>Múlt-kor, 2011. január 6.</ref> Elvált, egy gyermek édesanyja.<ref>Brigád blues 2005 („Suszt Mari” néven)</ref>
''Takács Károlyné'' két fiú édesanyja, férje 1968-ban elhunyt.<ref>Tóth 2010 113. o.; Brigád blues 2005 („Teri néni” néven)</ref>
''Tasnádi Jánosné'' 1946-ig szülőfalujában lakott, ahol családjával – anyjával, nevelőapjával és 8 féltestvérével – földművelésből éltek. 1946-ban Budapestre költözött, ahol négy éven át cselédként dolgozott. 1950-ben, miután férjhez ment, előbb – rövid ideig – az [[Újpesti Cérnagyár]]ban, majd a Budapesti Harisnyagyárban lett betanított munkás, ahol 1975-ig dolgozott. Leszázalékolása után iskolákban konyhai kisegítő lett. Férje Tasnádi János gyári tűzoltó, az ecetgyárban dolgozott. Három fiuk született.<ref>Tóth 2010 16–20., 26–27., 108–109., 111. o. („Manci” néven); Brigád blues 2005 („Marika néni” néven)</ref>
== A brigád története ==
=== A brigád megalakulása és megszűnése ===
{{szövegdoboz|„Tisztelt Suszt Vilmosné elvtársnő!
54 ⟶ 58 sor:
Szívélyes üdvözlettel:
Kádár
[Kelt 1967. február 15-én]”<ref>Tóth 2003 22–23. o.</ref>}}
A ''Felszabadulás szocialista brigád'' 1960. március 18-án jött létre. Második brigádvezetője ''Suszt Vilmosné'' volt, aki – Takácsné szerint – szívesen vállalta ezt a beosztást.<ref>Tóth 2003 10. o., Darvasné–Klement–Terjék 1988 449. o.; Brigád blues 2005</ref>
Az asszonyok a hetvenes években állami gondozottakat patronáltak, a munkaversenyben ezért járó pontszám megszerzése után azonban nem tudtak tovább foglalkozni gondozottjaikkal.<ref>Filmévkönyv 2006, Brigád blues 2005</ref>
A brigád 1975-ig működött, majd feloszlott, többen nyugdíjba mentek, vagy – betegségek vagy a nehéz munkakörülmények miatt – felmondtak. A gyárban maradt dolgozók megalakították a ''Lenin szocialista brigádot.''<ref>Tóth 2003 13. o., hivatkozva: Harisnyagyári Dolgozó 1977. április 7. 3. o., 1980. december 11. 4. o.</ref>
=== A brigádtagok munkakörülményei ===
Az 1951-ben alapított [[Budapesti Harisnyagyár]] formázóműhelyében az 1960-as évek végén 140 munkás dolgozott, ez a létszám az 1970-es évek első felében 70 és 90 fő között mozgott.<ref>Tóth 2003 2. o. (2. lábjegyzet)</ref>
74. sor:
Az 1970-es évek második felére a brigád széthullott, több munkásnőt a nehéz munkakörülmények miatti betegség miatt leszázalékoltak.<ref>Tóth 2003 8. o.</ref>
== Az Állami Díj – Szimbólumok, propaganda ==
1970-ben a formázónők megkapták a [[Magyar Népköztársaság Állami Díja|Magyar Népköztársaság Állami Díjának]] III. fokozatát, az indoklás szerint ''„szocialista brigádjuk teljesítményeinek elismeréséül”''. A ''Felszabadulás brigád'' volt az első állami díjas női szocialista brigád.<ref name="Almanach-449" />
Az Állami Díjról az 1970. február 18-i pártbizottsági ülésen döntöttek. Az előterjesztésben még a díj II. fokozata szerepelt, ezt III. fokozatra módosították.<ref>Tóth 2003. 15. o. (23. lábjegyzet) – hivatkozva: ''Előterjesztés az Állami Díj II. fokozatára a könnyűiparban'', MSZMP KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális Bizottság</ref>
=== Kádár János harisnyagyári beszéde ===
{{idézet3|''A nők társadalmi szerepe sajnos nagyon nehezen megoldható kérdés. A szocialista társadalom az, ami a nőket teljes értékű embereknek ismeri el és kezeli. Egy gyárigazgató gondolkozásában a nők egyenjogúsága ott kezdődik, hogy ha a munkában ugyanúgy számíthat reájuk, mint a férfiakra.''|részlet Kádár harisnyagyári beszédéből<ref name="Kossuth">Kossuth Rádió, 2011. február 17.</ref>}}
Az asszonyok szerint azért ők kapták meg a díjat, mert a brigádvezető a brigád nevében – mintegy másfél–két éven keresztül, a szakszervezeti vezető kifejezett tiltása ellenére – levelezett [[Kádár János]]sal. Kádár 1967-ben meghívta a brigádtagokat a pártközpontban levő irodájába, majd 1968. október 24-én – formálisan a brigád meghívására – ellátogatott a harisnyagyárba, ahol beszédet mondott.<ref>Tóth 2003 18–19. o., Múlt-kor 2007, Magyar Nemzet 2007, Kossuth Rádió 2011. február 17., Brigád blues 2005</ref> A beszédet a rádió is közvetítette, Susztné szerint az [[Prágai tavasz|1968-as csehszlovákiai bevonulás]]<ref>1968. augusztus 20-án Kádár János javaslatára az MSZMP PB hozzájárult Magyarország részvételéhez Csehszlovákia megszállásában.</ref> után ez volt Kádár első nyilvános szereplése.<ref>Tóth 2003 21. o., Magyar Nemzet 2007</ref>
A Kossuth- és Állami Díj Bizottság figyelmét a kitüntetési javaslatban külön felhívták arra, hogy Kádár „személyesen és kiemelten” foglalkozott a Budapesti Harisnyagyár Felszabadulás brigádjával.<ref>Magyar Nemzet 2007</ref>
=== „A munkásnők szerepe a szocialista társadalomban” ===
A ''Felszabadulás brigád'' volt az első munkásnőkből álló [[állami díjas szocialista brigádok|állami díjas szocialista brigád]]; az 1965-ben díjazott [[Martfűi Tisza Cipőgyár Petőfi Sándor Szocialista Brigádja]] után a második állami díjas szocialista brigád.<ref>Darvasné–Klement–Terjék 1988</ref>
Az 1940-es évek végétől a korabeli propaganda előtérbe helyezte a férfias, nehéz munkát végző nőket, valamint a kollektívában dolgozó fizikai munkásokat. 1956 után – az alacsony demográfiai mutatók következtében – felértékelődtek a hagyományosnak tekintett női szerepek, a propaganda által a korszak nőideáljának tekintett „szuper nő” egyszerre helytáll a munkahelyen, a családban, a háztartásban. A ''Felszabadulás brigád'' asszonyait az állami díjról tudósító újságcikkekben ebben a szerepben mutatták be.<ref>Kossuth Rádió, 2011. február 17.; Tóth 2003 3–4., 10. o.</ref>
1970. november 26-án – tehát a díjátadó évében – az MSZMP X. kongresszusán határozatot hoztak a nőpolitikáról, amely célként tűzte ki, hogy a nők számára kiegyenlített szerep jusson a munkaerőpiacon, a szakképzésben.<ref name="Kossuth" />
=== Brigádmozgalom, a brigád mint közösség ===
1970-ben a ''Felszabadulás brigád'' Állami Díjáról beszámoló újságcikkek igyekeztek kiemelni a szocialista brigád közösségének erejét. Tóth szerint ''„mindez szorosan kapcsolódott a hivatalos társadalomképhez, amely szerint az egyének helyét a társadalomban a munka határozza meg, ezért a korszak beszédmódja szerint az egyén számára egyik legfontosabb identitásképző tényező a munkahelye.”''<ref>Tóth 2003 6. o.</ref>
Az 1960-as, 1970-es évek propagandájában a munkahely a társadalmi kapcsolatok színhelyeként jelenik meg, ahol a brigádmozgalomban részt vevő munkások együtt járnak szórakozni, kirándulni, a brigád egyfajta védőszerepet tölt be.<ref name="Kossuth" />
Takács Károlyné 2005-ben úgy emlékezett vissza a brigádra, hogy ''„ez egy olyan közösség volt, hogy ha kellett, segítettünk egymásnak”''.<ref name="Brigád blues" />
=== A felszabadulás mint névadó ===
Szimbolikus jelentősége volt annak, hogy a felszabadulásról elnevezett brigád éppen a [[Magyarország felszabadításának napja|felszabadulás]] – az adott korszakban nemzeti ünnep – 25. évfordulóján, megalakulásának 10. évfordulóján kapta meg a díjat.<ref>Tóth 2003 3–4., 10. o.</ref>
== A brigád a sajtóban, művekben ==
=== Az országos sajtóban 1970-ben ===
Az 1970-ben megjelent újságcikkek – országos napilapok cikkei, melyeket a rendszerváltás után végzett kutatások során felhasználtak – az asszonyok mindennapjait küzdelmesnek mutatják be, kiemelik, hogy ezek az asszonyok ugyanúgy egyszerre viselik a munkavégzés, a család ellátása, a szülőkről való gondoskodás és az otthonteremtés terhét ''(„szuper nő”)'', mint azok az asszonyok, akik nem részesültek hasonló kitüntetésben, ám ezek az asszonyok – [[Kádár János]]nak a brigádhoz írt levelének megfogalmazását idézve – ''„mindennapi munkájukban követik a szocialista brigádmozgalom legszebb törekvéseit”''.<ref>Tóth 2003 4. o., 22–23. o.</ref>
A ''Nők magazinja'' 1970-ben ''Állami Díjasok''<!--sic--> címmel miniportrékban jelenítette meg a kitüntetett munkásnőket. ''Susztné''t szakszervezeti és pártaktivistaként mutatták be, aki gyermekét egyedül neveli, jó munkásnő, szabadidejében művelődik – ezzel a „korszak emancipációs nőképéhez” hasonlították. Hasonlóképpen ''Tasnádi Jánosné''t is úgy mutatták be, mint „mindig fáradt, három gyereket nevelő” anyát, kiemelve hogy ez a nők legfontosabb hagyományos szerepköre. ''Eperjesi Pálné''ról fontosnak tartották megemlíteni, hogy társai ''Anya'' becenévvel illették, aki „a betegeknek befőttet hordott be a műhelybe”. ''Kiss Györgyné''t a „brigád üdvöskéjének” nevezte a ''Nők magazinja'' újságírója, kihangsúlyozva nőies szépségét, ezzel egy másik „hagyományos női szerepkörbe” helyezve.<ref>Tóth 2003 4–5. o., idézve: Nők magazinja 1970/4.</ref>
91 ⟶ 121 sor:
=== Az 1970 utáni évek sajtója ===
Az 1970 utáni években is jelentek meg cikkek az asszonyokról. Tóth Eszter Zsófia szerint ''„feltételezhető, hogy az írások eredeti célja az volt, hogy az olvasók számára bemutassa, érdemes részt venni a szocialista brigádmozgalomban”.''<ref>Tóth 2003 7. o.</ref>
Az állami díjas asszonyok – későbbi életinterjúk szerint – nem szívesen nyilatkoztak az újságíróknak, hiszen nagy feszültséget jelentett a nem díjazott, de velük teljesen azonos munkát végző munkatársakkal való együttdolgozás, mindennapossá váltak az összezördülések, a díjjal együtt járó pénzjutalom miatti irigykedések.<ref>Tóth 2003 8. o.; Moldova György a Hajtó József vezette [[MÁV Záhonyi Állomás Vörös Csillag Szocialista Brigádja]] (röviden Hajtó-brigád) kapcsán így fogalmazza meg ezt a problémát: „Talán nem is kell külön mondani: ahogy a hír elterjedt […], az irigykedés és gyűlölködés hulláma csapott fel Hajtóék ellen. Egyik reggel […] esett az eső, […] az emberek káromkodtak, és esküdöztek, hogy ilyen időben nem mennek ki dolgozni, menjenek a Hajtóék, és mutassák meg, hogyan kell. Ha ugyan meg tudnak emelni egy tisztességes lapátot.” – {{Akit a mozdony füstje megcsapott|2|200}}</ref> Ez a konfliktus azonban az 1970-es években megjelent újságcikkekben még nem jelenik meg.<ref>Tóth 2003 8. o.</ref>
Az 1970
=== Visszaemlékezés 1985-ben ===
Egy 1985-ben a [[Magyar Hírlap]]ban megjelent cikksorozatban<ref>Bálint B. András: ''Díjazott sorsok – A partvisigazgató'', Magyar Hírlap, 1985 márciusa</ref> jelenik meg először, hogy az Állami Díj a pillanatnyi
=== Rendszerváltás utáni tanulmányok, dokumentumfilm ===
107 ⟶ 137 sor:
[[Martinidesz László]] és [[Körtési Béla]] 2004 őszén – Tóth Eszter Zsófia közreműködésével – ''[[Brigád blues]]'' címmel dokumentumfilmet készített a munkásnők életéről.<ref>Múlt-kor 2007, Tóth 2007 1. o., port.hu – egyes források ''Brigád Blues'' alakban említik</ref> A filmet 2009-ben a ''Nyílt Társadalom Archívum (OSA)'' beválogatta a [[Rákosi Mátyás#A Rákosi-korszak|Rákosi-]] és [[Magyarország 1957–1989 között|Kádár-korszakról]] 1989 után készült legjobb negyven dokumentumfilm közé.<ref>osaarchivum.org</ref>
== Jegyzetek ==
{{
==
* {{hely|Bárányné 2004}} {{MNL|19|27}}
* {{hely|Brigád blues 2005}} ''[[Brigád blues]]'' [dokumentumfilm], Martinidesz László (rendező), Fundamentum ‘93, 2005
* {{hely|Darvasné–Klement–Terjék 1988}} {{KÁDAlm|1|449}}
* {{hely|Filmévkönyv 2006}} ''Dokumentumfilmek – Brigád blues'', In.: Filmévkönyv 2006, Magyar Nemzeti Filmarchívum, 2006 [http://www.filmintezet.hu/uj/kiadvanyok/filmevkonyv/2006/dokfilm_h.htm online változat]
* {{hely|Kossuth Rádió 2011}} ''Gulyáskommunizmus a legvidámabb barakkban 3. rész – A nő is teljes értékű ember'' [rádióműsor], Lánczi Ágnes (szerk.), Nagy Beáta (szakértő), Kossuth Rádió, Tér-Idő c. műsor, 2011. február 17. 14.35 [http://www.mr1-kossuth.hu/hirek/legfrissebbek/gulyaskommunizmus-a-legvidamabb-barakkban-110215.html online változat]
* {{hely|Krezinger 2010}} Krezinger Szonja: ''Tóth Eszter Zsófia – Kádár leányai otthon és a munkában'', Metropol, Budapest, 2010. december 22., 10. oldal
* {{hely|Lőcsei 2007}} Lőcsei Gabriella: ''Brigádpuszi'', Magyar Nemzet, 2007. augusztus 25. [http://www.mno.hu/portal/426690 online változat]
* {{hely|Múlt-kor 2007}} ''
* {{hely|Múlt-kor 2011}} ''Mítoszok helyett történelem – Oral history és a mozifilmek'', Múlt-kor, 2011. január 6. [http://mult-kor.hu/20110106_mitoszok_helyett_tortenelem?pIdx=2 online változat]
* {{hely|Osaarchivum.org}} [http://www.osaarchivum.org/index.php?option=com_content&view=article&id=1006%3A40-films-about-socialism&catid=56%3Acurrent-news&Itemid=81&lang=hu ''40 film a szocializmusról''], osaarchivum.org, 2009
* {{hely|Port.hu}} A {{PORT.hu-film|75195|Brigád Blues}}
* {{hely|Tóth 2003}} Tóth Eszter Zsófia: ''„Én nem istenítem Kádárt, de olyan ember volt…” – Egy Állami Díj emlékezete munkásnők életút-elbeszéléseiben.'' In.: Múlt századi hétköznapok. Tanulmányok a Kádár-rendszer kialakulásának időszakáról. szerk. Rainer M. János. 1956-os Intézet, Budapest, 2003. [http://www.polhist.hu/regi/letoltes/tezs1.pdf online változat]
* {{hely|Tóth 2007}} Tóth Eszter Zsófia: ''„Mindenki … úgy ment oda, hogy ez a világcsúcs” – Munkásnő országgyűlési képviselők megéléstörténetei a szocialista időszakról.'' In.: AETAS 22. évf. 2007. 2. szám [http://epa.oszk.hu/00800/00861/00037/pdf/053-073.pdf online változat]
* {{hely|Tóth 2010}} Tóth Eszter Zsófia: ''Kádár leányai – Nők a szocialista időszakban'', Budapest: Nyitott Könyvműhely, 2010, ISBN 978-963-310-031-8
==
* Tóth Eszter Zsófia: ''Puszi Kádár Jánosnak'', Napvilág Kiadó, Budapest, 2007
|