„Flavius Stilicho” változatai közötti eltérés

Látványos eredményei ellenére Stilicho helyzete sem volt teljesen biztos. [[405]]–[[406]] fordulóján már az ő hadvezéri zsenije sem tudta megállítani a [[Gallia|Galliába]] betörő hatalmas germán tömeget, ám az Itáliára törő nyugati gótokat még feltartóztatta. Barbár származása, ariánus hite, hatalmas vagyona és mindenhatósága miatt a római udvar mindig is ferde szemmel nézett rá: terjesztették róla, hogy a saját fiát akarja a trónra ültetni, és hogy lepaktált a barbárokkal. [[408]] augusztusában – feltehetően egy [[senator]]i körökben szerveződött puccs keretében – Ticinumban fellázadt a helyi [[Római légió|legio]], mire Stilicho [[Ravenna|Ravennába]] menekült, ahol fogságba esett, majd Honorius parancsára kivégezték. Halála után erős idegenellenes hangulat uralkodott el a birodalomban, és a hamarosan bekövetkező pogromok során a rómaiak kb. 10 000 gótot mészároltak le. Az Alarich vezette gótok ezt megbosszulandó betörtek Itáliába.