„Haynal Imre” változatai közötti eltérés

a
Bottal végzett egyértelműsítés: Keringési rendszer –> vérkeringés
a (Bottal végzett egyértelműsítés: Keringési rendszer –> vérkeringés)
Pályájának jelentős része fűződik Kolozsvárhoz, 1940-től a [[belgyógyászat]] nyilvános rendes tanára az egyetem orvosi karán. A német megszállás alatt az üldözött román és zsidó lakosság védelmére sietett, klinikáján több száz embert rejtegetett a deportálás elől. Életrajzi vázlatában maga jegyzi meg: „Igyekeztem Erdély népeinek békés együttélését szolgálni s az üldözötteket tőlem telhetőleg megvédeni.” 1944 őszén mint az orvosi kar dékánja [[Miskolczy Dezső]] rektorral együtt megtagadta az egyetem kiürítésére kiadott parancsot, s az 1944–45-ös tanévben folytatta előadásait. A [[Magyar Tudományos Akadémia]] rendes tagjává választotta (1946), s visszatért Budapestre, ahol nyugalomba vonulásáig (1963) továbbra is tudományos tevékenységet fejtett ki.
 
Érdeklődése főleg a [[kardiológia]] és [[endokrinológia]] kérdéseire irányult. Kutatási eredményei az [[inzulin]] hatásáról az ép és kóros [[szívizom]]ra, a [[máj]] és [[tüdő]] szerepéről a szív telítődésében és a vér elosztásában, a [[policitémia]] és a [[poliglobulia]] kórszármazásáról, a [[szívroham]] mechanizmusáról magyar, német, angol, francia szakfolyóiratokban jelentek meg. Az [[Erdélyi Múzeum-Egyesület]] orvostudományi szakosztályának értesítőjében 1942 és 1945 között több tanulmánya foglalkozott a [[keringési rendszervérkeringés|vérkeringési rendszer]] elégtelenségeivel, a [[pajzsmirigy]] kiirtásának tehermentesítő hatásával szívbetegek keringési rendszerére, a máj és [[lép]] megbetegedéseivel, a [[Banti-kór]] elterjedtségével és tünettanával.
 
Átfogó műve: A szív és a vérerek betegsége (Budapest 1938).
117 228

szerkesztés