„I. Margit skót királynő” változatai közötti eltérés

'''I. Margit''' ([[Tønsberg]], [[Norvégia]], [[1283]]. [[április 9.]]. előtt – [[Orkney-szigetek]] közelében, [[1290]]. [[szeptember 26.]].), '''a norvég hajadon''', [[norvég nyelv|norvégül]]: '''Margareta Eriksdatter, Jomfruen av Norge''', [[skót gael nyelv|skót gaelül]]: '''Mairead/Maighread''', [[angol nyelv|angolul]]: '''Margaret of Scotland, the Maid of Norway''', norvég királyi hercegnő, [[SkótSkócia uralkodókuralkodóinak listája|Skócia királya]].

[[II. Erik norvég király]] és [[Skóciai Margit norvég királyné|Margit]] skót királyi hercegnő egyetlen gyermeke. Anyja, Skóciai Margit norvég királyné [[III. Sándor skót király|III. Sándor]] ([[1241]]–[[1286]]) [[SkótSkócia uralkodókuralkodóinak listája|skót királynak]] és [[Plantagenêt Margit skót királyné|Plantagenêt Margit]] ([[1240]]–[[1275]]) angol királyi hercegnőnek, [[III. Henrik angol király]] legidősebb lányának és [[I. Eduárd angol király]] húgának az egyetlen lányaként jött a világra. A kis Margit hercegnő születése pedig [[1283]]. [[április 9]]-én az édesanyja életébe került. Ezzel a halálesettel kezdődött meg Skóciában a trónöröklési krízis, hiszen Margit norvég királyné előtt három hónappal hunyt el váratlanul és gyermektelenül az öccse, Sándor herceg ([[1264]]–[[1283]]), a skót trónörökös, és mivel III. Sándor skót királynak a kisebbik fia, Dávid herceg ([[1273]]–[[1278]]/[[1281]]) is meghalt már korábban, így a skót királynak csak egyetlen közvetlen örököse maradt, ez az egyetlen csecsemő lányunokája. III. Sándor egyszerre értesült unokája születéséről és lánya haláláról. A skót főnemesek [[1284]]. [[február 5]]-én elismerték Margit norvég királyi hercegnőt a skót király örököseként arra az esetre, ha nem születne fia. Ekkor III. Sándor még özvegy volt, de rábeszélték egy újabb házasságra, és a még csak 44 éves király újabb fiúutódok reményében [[1285]]. [[november 1]]-jén másodszor is megnősült, és feleségül vette a Capeting-dinasztia egyik oldalágából származó 16 éves [[Dreux Jolán skót királyné|Dreux Jolán]] ([[1269]]–[[1322]]) monforti grófnőt, IV. Jánosnak, Dreux és Monfort grófjának a lányát. A király azonban négy hónappal a házasságkötés után, [[1386]]. [[március 19]]-én váratlanul meghalt. Egyetlen örököse, az unokája a távoli Norvégiában nevelkedett, és a harmadik életévéhez közeledett. A szokások értelmében nem kiáltották ki királynak a kis örökösnőt, hanem az özvegy királynét kérdezték ilyenkor, hogy terhesnek érzi-e magát vagy sem, mert ez esetben meg kell várni a születendő gyermek érkezését, aki megelőzné a kis Margitot a trónöröklésben. A királyné várandósnak jelentette ki magát, és novemberig kivártak Skócia új királyának bejelentésével. A királyné azonban nem produkált trónörököst, feltehetően csak időhúzás volt a részéről, és álterhességről volt szó, bár halva születésről is pletykáltak.<ref>Dreux Jolán özvegy skót királyné később újra férjhez ment, mégpedig [[II. Artúr breton herceg]]hez, és több gyermeket is szült, többek között ő volt az anyja [[IV. János breton herceg|IV. János]] ([[1293]]–[[1345]]) [[Bretagne uralkodóinak listája|breton hercegnek]].</ref> Ekkor már nem lehetett tovább várni a norvég hercegnő királlyá kiáltásával, és Margit hercegnőt ''I. Margit'' néven a távollétében Skócia királyává nyilvánították. Távolléte és kiskorúsága idejére hat gyámot jelöltek ki, akik a következők voltak: William Fraser St Andrews-i püspök, Duncan fife-i gróf, Buchani John Comyn, Badenochi John Comyn, Róbert glasgow-i püspök és Jakab, Skócia főudvarmestere. Közben a norvég és az angol udvar között tárgyalások kezdődtek a kis királynő eljegyzéséről is. [[1289]]. [[november 9]]-én a ''Salisbury Szerződés''ben [[I. Eduárd angol király]] elismerte a gyámok kormányát Skóciában, majd a ''Birghami Szerződés''ben [[1290]]. júliusában megerősítették a hétéves skót királynőnek és I. Edwárd elsőszülött fiának, a hatéves [[II. Eduárd angol király|Edwárd]] walesi hercegnek az eljegyzését, de kikötötték, hogy a házassággal, melynek létrejöttekor a férj elnyeri a skót királyi címet, Skócia megőrzi függetlenségét. A skótok ekkor már sürgették a kis királynő Skóciába érkezését, trónra ültetését, megkoronázását, hogy a skót szokásokat elsajátíthassa. Az apa, II. Erik [[1290]]. nyarán útjára is indította lányát új hazája felé, de ''a norvég hajadon'', ahogy többnyire utalni szoktak rá, az út során hirtelen meghalt az ekkor még Norvégiához tartozó [[Orkney-szigetek]] közelében a hajója fedélzetén, így nem léphetett skót földre, és a trónöröklési krízist a halálával tovább mélyítette. A királynő holttestét nem vitték tovább Skóciába, hanem visszahajóztak szülőhazájába, Norvégiába, és [[Bergen]]ben, édesanyja mellé helyezték a földi maradványait Krisztus templomában (Kristkirken), a Régi Katedrálisban.

Margit királynő apja, [[II. Erik norvég király]] lánya halála után újranősült, és [[I. Róbert skót király|I. (Bruce) Róbert]] [[SkótSkócia uralkodókuralkodóinak listája|skót király]] nővérét, [[Bruce Izabella norvég királyné|Bruce Izabellát]] ([[1272]]–[[1358]]) vette feleségül, aki egy újabb lányt szült a norvég királynak, Margit kései féltestvérét, de II. Erik két évvel ezután elhunyt.