„Boromisza Tibor (festő)” változatai közötti eltérés

Boromisza olyan erős elhivatottságot érzett a festés irányában, hogy feladta érte katonatiszti pályáját. Magyarország számos táját bejárta, sokat festett, 1906-tól már több gyűjteményes kiállítása volt [[Budapest]]en és vidéken, 1906 és 1914-ben a [[Könyves Kálmán Szalon]]ban volt képkiállítása, 1907-08-ban a [[MIÉNK]] körében állított ki, 1909-től a Művészházban és a Belvederében, 1928-29-ben a [[Nemzeti Szalon]]ban. Boromisza Nagybányán a neósok közé tartozott ([[Ziffer Sándor]], [[Perlrott Csaba Vilmos]], [[Bornemisza Géza]], [[Börtsök Samu]], [[Jakab Zoltán]], [[Réthy Károly]], [[Ferenczy Valér]], [[Ferkai Jenő]])<ref> Réti i.m. 30. p.</ref>, élesen szembeszállt az idősebb mesterekkel, ezért kiközösítették, e miatt elhagyta Nagybányát, s 1918-ig [[Szatmárnémeti]]ben élt és alkotott, az [[I. világháború]] után [[Budapest]]en telepedett le, 1945-től 1953-ig [[Keszthely]]en élt, majd 1954-től haláláig Szentendrén. Számos művét őrzi a [[Magyar Nemzeti Galéria]], a [[Ferenczy Múzeum]], a [[debrecen]]i [[Déri Múzeum]] és még számos vidéki múzeum, s [[Románia|romániai]] múzeumok.

 

 

Élete utolsó éveiben Szentendrén működött, ott érte a halál. Első emlékkiállítását a Ferenczy Múzeumban rendezték meg 1962-ben.