„Gaál István (filmrendező)” változatai közötti eltérés

| születési név =

| születés dátuma = [[1933]]. [[augusztus 25.]]

| halál dátuma = [[2007]]. [[szeptember 25.]] {{életkor-holt|1933|8|25|2007|9|25}}

| házastárs =

| szakma = [[filmrendező]], [[fényképész]], [[operatőr]]

| szerepei =

| munkái =

| kitüntetés =

| hivatalos oldala =

| MySpace =

| IMDb = 0311179

}}

 

 

Iskoláit [[Pásztó]]n kezdte – elektrotechnikusnak készült –, majd [[Szeged]]en folytatta. [[Keleti Márton]] osztályában végezte el a [[Színház- és Filmművészeti Főiskola]] rendezői szakát, [[1958]]-ban.

Ügyelő volt a [[Hunnia Filmgyár]]ban, majd a római filmfőiskolán (Centro Sperimentale di Cinematografia) mélyítette el ismereteit, ahol filmelméletet, filmtörténetet, vágást tanult. [[1961]]-ig ugyanitt docensként tevékenykedett. Itthon a [[Budapest Filmstúdió]] munkatársaként híradókat készített asszisztensként, alapító tagja volt a [[Balázs Béla Stúdió]]nak. Alkotói pályája a Budapest Filmstúdió jogutódjánál, a IV. Stúdióban folytatódott, [[Nemeskürty István]] irányításával.

Dokumentaristaként indult, ''Pályamunkások'' című rövid mozgóképe (főiskolai vizsgadarabja) a fizikai munkát tette vizuális és akusztikus hatáselemmé, ritmusalkotó tényezővé. A [[Sára Sándor]] rendezte ''Cigányok'' operatőreként a hazai valóság egyik alapproblémájáról adott látleletet.

[[Tisza]]i filmtanulmányai vezettek ''Sodrásban'' című első és mindjárt nemzetközi sikerű játékfilmjéhez, amely a népből származó értelmiségi ifjúság felelősségéről szól. [[Mészöly Miklós]] kisregényéből készült a ''Magasiskola'', amelyet a pusztuló magyar faluról készült lírai beszámolója, a ''Holt vidék'' követett. [[Bartók Béla]] és általában a zene kezdettől fogva meghatározó élménye volt, ''Orfeusz és Eurydiké'' című filmje [[Christoph Willibald Gluck|Gluck]] muzsikájának képi megjelenítése, egyszersmind filozofikus átgondolása az emberi élet értelmének.

További emlékezetes alkotása a ''Zöldár'', a ''Keresztelő'', a ''Peer Gynt'', az ''Örökségünk'', a ''Vámhatár'', a ''Krónika'', a ''Naponta két vonat'', a ''Legato'', a ''Haláltánc'', a ''Cserepek'', a ''Római szonáta'', az ''Isten teremtményei'', az ''Éjszaka'', a ''Gyökerek'' (Bartók-sorozat), a ''Rendhagyó párizsi leltár'' és a ''Keralai mozaikok''.

Mesterkurzusokat tartott Indiában ([[1985]], [[1994]], [[1995]], [[1996]]), cannes-i és egyéb zsűrifeladatokat teljesített. [[1990]]-ben az állófényképezés művészeként mutatta be a [[Műcsarnok]] kiállítása. Költői tehetségét a ''Portugál gálya (Physalia)'' című írása bizonyította.

Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el: [[1963]]-ban a Karlovy Vary-i filmfesztivál fődíjával, [[1965]]-ben a filmkritikusok díjával, [[1969]]-ben [[Balázs Béla-díj]]jal tüntették ki, [[1970]]-ben a cannes-i fesztivál különdíját kapta a ''Magasiskoláért''. 1981-ben érdemes művész lett, [[1991]]-ben [[Kossuth-díj]]at kapott, [[1999]]-ben megkapta a [[Magyar Filmszemle]] életműdíját. [[2005]]-ben elnyerte a Magyar Mozgókép Mestere címet. Gaál István szerepelt a [[2007]]-es [[Prima Primissima Díj]] magyar színház- és filmművészet kategóriájának jelöltjei között.

Gaál Istvánt a Magyar Filmművészek Szövetsége és a Magyar Mozgókép Közalapítvány saját halottjának tekintette.

Születésének 75. évfordulójának emlékére 2008. augusztus 25-én Pásztón a Múzeum téren megnyílt a Gaál István emlékszoba, mely budapesti lakásának megfelelően bútoraival, személyes tárgyaival van berendezve. A kiállítás a múzeum nyitvatartásában látogatható.

*Szerepelt a 2007. évi [[Prima Primissima díj]] magyar színház- és filmművészet kategóriájának jelöltjei között.

 

{{források}}

 

* [http://www.odeon.hu/hir.phtml?id=3398 Odeon.hu]