„Hazafias Népfront” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →‎Ismertebb vezetői: + Pethő Tibor
6. sor:
 
===Az 1956. évi forradalom után===
Tényleges szerephez az 1956. évi forradalom leverése után jutott. A kádári restauráció idején az egypártrendszerű országban a Hazafias Népfront volt „a szocialista nemzeti egység kifejezője”. Kiemelkedő szerepet kapott az országgyűlési és a tanácsi választások előkészítésében és lebonyolításában. Bár [[1970]]-ben eltörölték a HNF jelöltállítási monopóliumát (vagyis elvben bárki bárkit jelölhetett volna képviselőnek), egészen 1985-ig csak az lehetett jelölt a választásokon, aki a Hazafias Népfront programját elfogadta. Az 1980-as évek második felében, főleg [[Pozsgay Imre]] főtitkársága idején, a Hazafias Népfront jelentősége növekedett.
 
Ettől függetlenül a HNF jelöltjei között (ahogy az egész rendszer során 1949-től 1989-ig mindvégig) voltak párton kívüli jelöltek és így országgyűlési képviselők is, akik 1989-ig a már előbb említett módon ugyanúgy a HNF jelölésében, a HNF programjával jutottak be, mint az állampárti jelöltek. A Hazafias Népfrontnak egyedül az [[1985-ös választások]]on akadt „vetélytársa”, a mindenhol függetlenként induló úgynevezett „spontán jelöltek” (összesen 72-en), akik közül 32-en jutottak be a parlamentbe (igaz volt köztük MSZMP-s is). Ez volt az egyetlen választás, amin a HNF nem egyedül indult és az utolsó, amin nyerni tudott (köszönhetően a nagyobb arányú „spontán jelölések” visszafogásának), de már nem 100%-os, hanem „csupán” 91%-os eredménnyel. Az innentől egészen a rendszerváltásig lezajlott [[időközi választás]]okon kivétel nélkül mindig az ellenzék jelöltjei jutottak be a parlamentbe.