„Sorsügynökség” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
50. sor:
Richardson eközben megtudja feletteseitől, hogy „A terv” több korábbi változatában Davidnek és Elise-nek együtt kellett maradniuk, és ezeknek a korábbi terveknek a maradványai sodorják őket egymás felé. Harry úgy gondolja, hogy ezek a korábbi tervek helyénvalóbbak voltak a mostaninál.
David és Elise egy raktárházban megrendezett partira mennek, és bár David azt mondja, hogy csapnivaló táncos, mégis jól érzik magukat. Az éjszakát Elise lakásán töltik. Másnap reggel Elise-t a korábbi barátja négy alkalommal is hívja telefonon, ő azonban nem veszi fel.
Richardsont berendelik a központba, ahol felfedik előtte, hogy „A terv” az idők folyamán többször változott. David és Elise sorsa kiigazításának ügyét Richardson helyett Thompson („A pöröly”) veszi át, aki brutális megoldásairól kapta a nevét. David a beszéde után sietne vissza Elise-hez, de egy ajtón belépve egy üres és zárt raktárhelyiségben találja magát, ahol egy idő múlva Thompson is megjelenik. David a [[szabad akarat]] meglétével érvel, Thompson azonban elmagyarázza neki, hogy „szabad akarat” nincsen, az csak kis léptékben érvényes, olyanokban, mint milyen fogkrémet használ, vagy milyen italt rendel a vacsorához. De az emberiség nem elég érett hozzá, hogy fontos dolgokat irányítson. A Római Birodalom csúcspontja után engedélyezték az emberiségnek a szabad akarat gyakorlását, nem sokkal később a „sötét középkor” következett. A [[20. század]] elején újból átadták az irányítást, ennek az [[első világháború|első]], majd a [[második világháború]] lett a következménye. A [[kubai rakétaválság]] a pusztulás szélére sodorta az emberiséget. Thompson elmondása szerint a világ már széthullott volna, ha ők nem veszik vissza az irányítást. David feladata „A terv” szerint, hogy a következő négy ciklusban megnyerje a választásokat, majd [[az Amerikai Egyesült Államok elnöke]] legyen.
| |||