„László Ferenc (sportújságíró)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
→Élete és pályafutása: belső linkek |
||
4. sor:
== Élete és pályafutása ==
Tizenhárom évesen ő írta a sportcikkeket a [[Bethlen (település)|Bethlenben]] szerkesztett ''Nyári közlöny'' vakációs újságban. Középiskolai tanulmányait a helyi [[Református Kollégium (Kolozsvár)|Református Kollégiumban]] végezte. A vegytan szakon eltöltött három év után véglegesen a sportújságírás mellett döntött. Később azonban oklevelet kértek a szakma gyakorlására, így 1967 és 1971 között elvégezte a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskola levelezési tagozatán a román-magyar szakot. 1975-ben diplomát szerzett a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar-német szakán.▼
▲Tizenhárom évesen ő írta a sportcikkeket a [[Bethlen (település)|Bethlenben]] szerkesztett ''Nyári közlöny'' vakációs újságban. Középiskolai tanulmányait a helyi [[Református
A budapesti Népsport (a mai [[Nemzeti Sport]]) 1950-ben tudósítót keresett. László Ferenc első éves egyetemistaként megnyerte a pályázathirdetést, és 1989-ig a lap romániai tudósítójaként dolgozott. 1954-ben a kolozsvári ''Igazság'' (a Szabadság elődje) sajtólevelezőket keresett. Miután megtudták, hogy „Frici bácsi” a Népsportnak a tudósítója, felkérték, hogy vegye át a lap sportrovatát. A lap sportrovatvezetőjeként 1989-ig tevékenykedett.▼
▲A budapesti Népsport (a mai [[Nemzeti Sport]]) 1950-ben tudósítót keresett. László Ferenc első éves egyetemistaként megnyerte a pályázathirdetést, és 1989-ig a lap romániai tudósítójaként dolgozott. 1954-ben a kolozsvári ''[[Igazság (folyóirat)|Igazság]]'' (a Szabadság elődje) sajtólevelezőket keresett. Miután megtudták, hogy „Frici bácsi” a Népsportnak a tudósítója, felkérték, hogy vegye át a lap sportrovatát. A lap sportrovatvezetőjeként 1989-ig tevékenykedett.
A Kolozsvári Rádió magyar szerkesztősége 1954-ben sportkommentátori versenyt rendezett, és tizenkét résztvevő közül őt választották meg sportriporternek. Nemsokára már a Bukaresti Rádiónak is tudósított. Pályafutása során sok híres sportolóval megismerkedett, interjút készített többek között az [[Aranycsapat]] tagjai közül [[Puskás Ferenc]]cel, illetve [[Grosics Gyula|Grosics Gyulával]], továbbá az öttusázó olimpiai bajnok [[Balczó András]]sal, és a kilencszeres asztaltenisz-világbajnok [[Sidó Ferenc]]cel is. Jó barátja [[Szepesi György]]nek, az Aranycsapat tizenkettedik játékosának tekintett neves sportkommentátornak.▼
▲A [[Kolozsvári Rádió]] magyar szerkesztősége 1954-ben sportkommentátori versenyt rendezett, és tizenkét résztvevő közül őt választották meg sportriporternek. Nemsokára már a [[Bukaresti
Hosszú ideig idegenvezetőként is dolgozott, 1976-ban a Kolozsváron megrendezett vízilabda Kárpátok Kupáján a magyar válogatott hivatalos tolmácsa és idegenvezetője volt.▼
▲Hosszú ideig idegenvezetőként is dolgozott, 1976-ban a Kolozsváron megrendezett vízilabda Kárpátok Kupáján a magyar válogatott hivatalos tolmácsa és
A Szabadságon kívül sok más lapokban jelentek meg írásai, többek között a Hargita Népében vagy a Korunkban. 1991-ben elveszítette bal lábát egy vonatbalesetben.▼
▲A
2001. március 15-én, 71 éves korában, pályafutása elismeréseként [[Aranytoll]] életmű-díjat vehetett át Budapesten a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnökségétől.▼
▲2001. március 15-én, 71 éves korában, pályafutása elismeréseként [[Aranytoll]] életmű-díjat vehetett át Budapesten a [[Magyar Újságírók Országos Szövetsége|Magyar Újságírók Országos Szövetségének]] elnökségétől.
[[2007]]-től, rövid ideig a kolozsvári Paprika Rádió Sportlexikon című műsorát vezette.
Több sportot maga is aktívan űzött. 1947-1948-ban teniszezett a [[CFR 1907 Cluj|Kolozsvári CFR]]-nél. Emellett korcsolyázott, atlétizált, futballozott, asztalteniszezett, kosárlabdázott. Tagja volt a Kolozsvári Vasas Sportegyesületnek, a Viktóriának és a Kolozsvári HSK-nak, 1953-ban pedig behívót kapott Kolozsvár [[kosárlabda]]-válogatottjába.
== Források ==
| |||