„Wikipédia:Vitalap” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bot: következő eltávolítása: tt:Ярдәм:Bit bäxäse (deleted) |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
'''A szociálpolitika, társadalompolitika, szegénypolitika fogalma A szociálpolitikai tevékenység alapvető céljai.'''
A szociálpolitika olyan szakpolitika, amely a társadalom működésével foglalkozik, annak működését kívánja befolyásolni a szociális élet területén. Meghatározza a célokat, s ezekhez hozzárendeli az eszközöket. Tehát a szociálpolitika történelmileg kialakult intézményrendszer, amely kielégít bizonyos piaci kapcsolatok révén nem megfelelően kielégíthető szükségleteket. Túlnyomórészt az állami elosztás, illetve újraelosztás eszközeivel működik, relatíve önálló intézményrendszerek együtteseként.
A szociálpolitika történelmileg kialakult intézményrendszer, mely piaci kapcsolatok révén elégít ki bizonyos nem piaci módon kielégíthető szükségleteket. Ezt elsősorban az állami újraelosztás eszközeivel teheti meg. Voltaképpen Ferge szerint a szociálpolitika az állam és az állampolgárok közötti viszony intézményesülése.
'''Intézményrendszere:'''
1. fizikai rendszer (pl. családsegítő)
2. ellátások rendszere
'''Alapvető céljai:'''
- A társadalom integrálódásának a biztosítása
- Esély biztosítása, esélyegyenlőség biztosítása
- Szeretné befolyásolni a piac működését.
A piac működése meghatározza életünket, hiszen eladjuk a munkaerőnket és a piac fogyasztói is mi vagyunk.
A szociálpolitika elvonja a piactól azt, amit szerinte nem onnan kell beszerezni. Ugyanakkor egyes ellátásokat a piac hatáskörébe helyez. Pl. egészségügyi ellátás - sürgősségi ellátást elvonta a piacról, de a szépségiparhoz kapcsolható plasztikai műtéteket már a piac hatáskörébe helyezte.
A piacon jelentkező munkaerő állapotát is befolyásolja. A piac érdeke is, hogy jó legyen a szociális jólét, mert így nagyobb profitot lehet termelni. A munkanélküliség csökkentésével is növelni lehet a gazdasági fejlődést.
''Fő célja a hátrányos helyzet megszüntetése''
A társadalom integrálódásának a biztosítása
Esély biztosítása, esélyegyenlőség biztosítása, és a társadalomban halmozottan jelenlévő illetve meglévő egyenlőtlenségek mérsékelése.
Szeretné befolyásolni a piac működését.
A szociálpolitika fő célja a hátrányos helyzet megszüntetése a társadalmon belül
Hátrányos helyzetünket befolyásolja a jövedelem, vagyoni helyzet, életmód, életstílus, települési viszonyok, infrastruktúra kiépítettsége, foka, lakhatósági körülmények, érdemérvényesítő képességünk, nemzeti, etnikai kisebbséghez való tartozás.
A szociálpolitika a társadalompolitika gyakorlati megvalósításának egyik terepe.
A társadalompolitika elmélete foglalkozik olyan kérdésekkel
- mennyire és hogyan befolyásolhatók a társadalmi folyamatok, társadalmi viszonyok, társadalmi intézmények, a társadalmi újraelosztás egészének és egyes alrendszereinek működése. Közvetlen befolyásolási eszközei nincsenek, nincs minisztériuma. A társadalompolitikai elképzelések a különböző szakágazatok tevékenységében, a törvényhozás egészében megnyilvánul. Segíti, hogy ne legyenek nagyobb ellentmondások az egyes szakterületek között, vagy azokon belül.
Szegénypolitika a szociálpolitika egyik összetevője.
A politika a relatív, egyenlőtlenségekkel összefüggő szegénységet nem, vagy kevéssé érzékeli problémaként. Zavaró, kezelendő jelenségnek az abszolút, létfenntartási küszöb alatti szegénységet tekinti. A szegénypolitika célja az, hogy a küszöb alatt élő egyének, ill. családok helyzetén javítson. E törekvésből következően a szegénység egyéni problémaként jelenik meg, ami valamilyen módon összefügg az egyén adottságaival.
'''A szociálpolitika résztvevői, szereplői, színterei.'''
'''A szociálpolitika résztvevői:'''
1. maga a társadalom, a társadalom minden tagja
2. hátrányos helyzetű rétegek
- biológiai eredetű hátrány
- társadalmi eredetű hátrány
- egyéni okok miatt kialakult hátrány
- egyenként vagy halmozottan jelentkező hátrány
'''
A szociálpolitika szereplőit két csoportra oszthatjuk''':
- alakítókra - akik csinálják
- alanyokra - akikre irányul
Az alakítók lehetnek belföldiek és külföldiek, ezen belül egyének illetve családok. Alakítók a formális szervezetek - gazdálkodó szervezetek, önsegítő vagy mást segítő egyesületek, pártok, stb. Informális szervezetek, nem szervezetszerű csoportosulások. Alakítják a települési önkormányzatok, funkcionális önkormányzatok.
A szociálpolitika alanyai: egyének és társadalmi csoportok.
A szociálpolitika alanyainak köre történetileg változó. Ez a kör meghatározza a szociálpolitika jellegét és milyenségét. A támogatások különböző színtereken keresztül jut el a támogatotthoz.
'''A szocial politika szintjei:'''
'''1. Állami szféra''':
Kettős feladata:
a. döntés kompetenciája van
b. működteti az ellátásrendszer intézményeit.
Az állami szféra döntéshozói:
- országgyűlés - alapvető lehetősége van a szociálpolitika befolyásolására.
Törvényi szinten történik a támogatások feltételeinek meghatározása, a szociálpolitikai rendszer finanszírozása, a törvényhozás,
- a végrehajtó hatalom központi szerve, a kormány.
Feladata:
a. a törvényi szabályozás kiegészítése rendelet szintű szabályozással. ami a végrehajtást segíti. Jogalkotói szerepkör.
b. Véglegesen végrehajtja a törvényeket.
A kormány előkészítő feladatot is ellát. A kormány a szakminisztériumok vezetőinek a testülete. A szociálpolitika szempontjából vannak nagyobb súllyal szereplők és kisebb súllyal szereplők. Fontosabbak a szociális és családügyi minisztérium, gazdasági minisztérium, oktatási minisztérium, pénzügyminisztérium, önkormányzatok.
Az önkormányzatoknak kettős szerepe van:
a. rendeletalkotási joga, a szociális támogatások rendszerére is kiterjed
b. végrehajtó, állami akarat révén. A törvényt itt valósítják meg, az elképzelések itt kerülnek kivitelezésre.
Az önkormányzatok kifejezői a helyi társadalom akaratának. Az önkormányzatok vannak azokhoz az egyénekhez a legközelebb, akik a szociálpolitika alanyai.
2. '''Gazdaság szerepelői''' közvetve megrendelő és finanszírozó is. Szociálpolitikai tevékenységet a gazdaság is végez. Régen vállalati nyaralásban lévő kedvezményes nyaralás. Ma jogi kényszer, hogy munkavállalóval foglalkozzon. Bizonyított, hogy profit növelő tényező.
3. '''Civil szféra''' - két típusú szervezete van:
a. Szolgáltatásait ellenszolgáltatás nélkül nyújtja, karitatív alapon működő, pl. máltai szeretetszolgálat, vöröskereszt.
b. Szolgáltatásaiért kér ellenszolgáltatást, de nem a profit növelés érdekében. Ezek a nonprofit szervezetek. Pl. KHT, piaci alapon működő szociális szolgáltatás, alapítványok.
4. '''Egyházak''' - társadalmi szervezetek közé tartoznak. 1945 előtt jelentősebb volt a szerepe. Ma már nincs meg az anyagi ereje. Nincsenek földek, vagyonok a tulajdonukban. Szociális intézményeik ma is vannak.
5. '''Család'''- elsődleges természetes közeg. Kialakuló hátrányokat itt kell megelőzni. Szociálpolitika feladata, hogy képessé tegye a családot arra, hogy feladatukat el tudják látni. A szociálpolitika nem vállalhatja fel a család szerepét, csak támogatni tudja a családokat.
A szegénypolitika első lépése az érdemtelenek kiszűrése, második lépése a segítés eszközeinek kidolgozása.
A szegénypolitkával nem lehet a szegénységet megszüntetni.
'''A jóléti államtípusok meghatározása, alapvető jellemzőik'''
SzociáIpolitika fejlettsége elsősorban a gazdasági források függvénye, amelyek rekedésével szinte automatikusan bővül az ellátások köre.
'''
A jóléti államokat három típusba sorolják:'''
- Reziduális modell: azoknak nyújt támogatást, akik képtelenek a piacon megfelelő jövedelemhez jutni
- Teljesítménymodell: támogatásokat a járulékbefizetésekhez kötik és azok arányában adják
- Intézményes modell: alanyi jogon adott támogatások.
'''Reziduális jóléti modell:''' főként a szegények segélyezésére korlátozódik. Azon az előfeltevésen alapszik, hogy két forráson keresztül elégítődnek ki az egyén szükségletei megfelelőképpen: a piacon és a családban. Az állami jóléti intézmények csak ezek csődje esetén játszanak szerepet és ekkor is-csak átmenetileg.
'''Ipari teljesítmény modell:''' tradicionális intézménye a társadalomnak, azaz az ellátások zömmel a munkavégzéshez és a járulékbefizetéshez kapcsolódnak Az állami jóléti intézmények jelentős szerepet játszanak a gazdaság kiegészítéseként. A szükségleteket az érdem, a munkateljesítmény és a hatékonyság alapján kell kielégíteni.
'''Redisztributív modell:''' az állampolgári jogok dominálnak. Ez a rendszer a szociálpolitikát a társadalom egyik fő intézményének tekinti, szükségletekre alapozott univerzális szolgáltatásokat nyújt a piacon kívül.
Gasta Esping - Anders elemzése szerint a jóléti államok esetében nem egyszerű lineáris fejlődésről van szó. Úgy véli, hogy a történelmileg eltérő szituációk: az állam, a piac és a család közötti kapcsolatok, a jóléti állam 3 elkülönülő típusát hozták létre, amelyekre a 3 domináns ideológia nyomja rá a bélyegét.
1. '''Liberális jóléti államok:''' pl. USA, Kanada. A piac logikája uralja. A jövedelemigazoláshoz kötött segélyezés, valamint a szerény társadalombiztosítási programok jellemzik. Az univerzális ellátások csak egészen szűk körben, alacsony színvonalon működnek, ha egyáltalán léteznek. Az állam ösztönzi a magánjellegű piaci ellátási formákat (magánbiztosítás, munkahelyi jóléti szolgáltatások). Ebben a rendszerben az állami juttatást kapók relatíve szegények, a többi jólétét viszont a piac erősen differenciálja. E két csapat között éles politikai, illetve osztályharc húzódik.
2. '''Korporatésta''' - etatésta (konzervatív) hagyományokra épül, többnyire erős egyházi hatásokkal. Pl. Ausztria, Franciaország. A hangsúly a státuszdifferenciák, hagyományos hierarchiák megőrzésén van. Ennek érdekében elfogadják az állam domináns szerepét pl. a társadalombiztosításban. Lemondanak a piaci megoldásokról. A szociálpolitika a hagyományos családmodell és a tradicionális női szerepek elkötelezettje. Ennek következménye a nem szerint különböző juttatások rendszere, ami a férfiak által uralt hagyományos családformának kedvez. A család és a kisközösségek önerejének fontossága miatt, az állam csak akkor lép porondra, ha a családtagok vagy kis természetes közösségek segítő kapacitása kimerült.
3. '''Rezsimtípus''': okardináv országok. Az univerzális elveket és az árujellegtől megszabadított szociális jogokat a középosztályokra is kiterjesztették, azaz a piac szabályozása a középosztályoknak is kedvez. A szegénypolitika csapdáit a munkalehetőségek biztosításával, a jóléti rendszer és a foglalkoztatás összekapcsolásával igyekeznek elkerülni. Céljuk: minél többen dolgozzanak és a lehető legkevesebben éljenek a szociális transzferekből. A jóléti politika célja túlmegy azon, hogy valamilyen minimális szintet biztosítson. A cél a jó színvonalú, a középosztály igényeit is kielégítő, azaz a társadalom egészét integrálni képes ellátás. Az államot nem segélyforrásnak, hanem az összes állampolgár szociális jogainak érvényesülését biztosító alapvető eszköznek tekintik. Ezt a modellt a liberális és a szociáldemokrata elvek sajátos keveredése jellemzi.
A
Természetesen a jóléti rendszernek nincsenek tiszta típusai. Ausztrália, pl. radikálisnak nevezi a saját modelljét. Jelentős különbség az angol-amerikai rendszerhez képest az, hogy az univerzális ellátásokat nem a szegényekre korlátozták, hanem csak egy szűk, valóban gazdag réteget nem fogadnak be, ugyanakkor jelentős az állam felelősségvállalása és redisztributív törekvése.
Egyetlen fenti típusba sem tartoznak a volt Kelet-Európai államok, szocialista országok rendszerei. Ezek antiliberális némileg konzervatív beütésű, etaista-szocialista modellként lennének leírhatók.
'''A jóléti állam kiépülése'''
A jólét állam felépítésének elméleti alapját Marshall fogalmazta meg. Szerinte az állampolgárrá válásnak három lépcsőfoka van:
- a magánpolgári szabadságjogokat vívják ki a polgárok
- majd politikai jogokat
- végül a gazdasági és szociális jogokat,
A jóléti állam azt jelenti, hogy az állam növekvő részt vállal az állampolgárok jólétében, nyugdíjat, családi támogatást, betegségi, baleseti, munkanélküli támogatást ad, ingyenes egészségügyi ellátást biztosít.
Ezek a jóléti programok eltérő időpontban és eltérő mértékben majdnem mindenfejlett országban kiépültek a II. világháború után.
'''
'''Más szempontú besorolás:'''
- Liberális modell: rászorultsági elven alapul
- Konzervatív modell: jövedelmi helyzetet véd, veszélyeztető körülmények esetén elsősorban a társadalombiztosításra támaszkodik
- Szociáldemokrata modell: állampohári jogon nyújt támogatást.
Magyarországon a szocialista korszakban igen kiterjedt jóléti rendszer alakult ki, Ezt azonban hiba lenne jól működő jóléti államnak nevezni, mert a szociális védőhálóból sokan kiestek, nem kaptak támogatást, a támogatások jelentős részét nem a szegények, hanem a jómódúak kapták.
'''A következő programokat szokás a magyarországi jóléti rendszerhez sorolni:'''
nyugdíj,családi támogatások,táppénz,munkanélküli segély,szociális segély,egészségügyi ellátás, oktatás,lakás,fogyasztói ártámogatások.
'''A szociálpolitikára ható értékek: egyenlőség, szolidaritás.'''
'''Értékekről általában:''' Az értékek segítenek a különféle jelenségek megítélésében, gondolkodásunk, cselekedeteink iránytűjeként szolgálnak. Az általunk elfogadott értékek alapján döntjük el, mit tartunk jónak, vagy rossznak, helyesnek vagy helytelennek, szépnek vagy csúnyának. Néhány érték, melyek központi szerepet játszanak a társadalomról való gondolkodásban: szabadság, egyenlőség, szolidaritás, tolerancia, igazságosság.
Az egyenlőség értelmezésénél elsősorban azt kell megvizsgálni, hogy mi az egyenlőtlenség. A társadalmi jelentőségű egyenlőtlenségeknek rengeteg fajtája van. Egyenlőtlenek lehetünk (vagyunk): a hatalomban, gazdagságban, tudásban, befolyásban, stb. A szociálpolitikában különös jelentősége van annak, hogy mennyire egyenlőtlenek fizikai és társadalmi életesélyeink.
'''Fizikai életesély:''' az egyes társadalmi csoportoknak milyen eltérő esélyeik vannak arra, hogy bizonyos életkort megéljenek, hogy kevés szenvedéssel, minél egészségesebben éljék meg ezt a kort.
Társadalmi életesélyek. milyen lehetőségeik vannak az egyes csoportok tagjainak arra, hogy valóságosan, nem kényszerből, szabadon válasszanak maguknak sorsot. Különböző típusú egyenlőségértelmezések élnek egymás mellett: esélyegyenlőség, a feltételek egyenlősége, a kimenet egyenlősége, a kvótás egyenlőség, a bánásmód, az elbírálás egyenlősége.
'''Esélyek egyenlősége:''' Az embert nem korlátozza, hogy helyre született, a jog előtt mindenki egyenlő, nincsenek kiváltságosok, így az út nyitva áll a tehetségesek előtt.
'''A feltételek egyenlősége:''' A nagyon rossz életkörülmények, a társadalomuralkodó normáitól erősen eltérő feltételek már a születés előtt, és az élet első szakaszában is kedvezőtlenül befolyásolhatják az ember fejlődését. A felemelkedés lehetősége nem pótolja a széles körű valóságos egyenlőséget. A tökéletesen egyenlő társadalom eszméje hamis. A politika nem egyenlőségre, hanem mindig csak egyes meghatározott típusú egyenlőtlenségek csökkentésére törekedett. (lakásügy, egészségügy, melyek a fizikai vagy társadalmi életesélyeket befolyásolják) A hátrány leküzdését tudom biztosítani. '
'''A kimenetek egyenlősége:''' Egy társadalom akkor igazságos, ha annyira biztosítja a rosszabb helyzetűek hátrányainak kompenzálását, hogy végül is a jó helyzetűekkel azonos valószínűséggel érnek célba az élet bármely területén. Fontos a pozitív diszkriminalizáció.
'''Arányos, vagy kvótás egyenlőség:''' A kvótás egyenlőség követelménye akkor teljesülne, ha valóban minden testületben és területen (parlament, miniszterek, tudósok, ápolók, utcaseprők) között is, nagyjából azonos lenne a nők és a férfiak aránya. Nagy hátrány esetén fontos (cigánykérdés)
'''A bánásmód egyenlősége:''' E probléma szorosan kapcsolódik a diszkrimináció kérdéséhez. A bánásmód egyenlőtlenségeinek ismert jelensége, hogy több figyelmet, jobb ellátást kapnak az iskolában, a korházban, a bíróságon a jobb helyzetűek, és a szükségesnél kevesebbet a szegények, az elesettek. Ez a negatív diszkriminalizáció, mely többnyire nem tudatos. Tudatos negatív diszkriminalizáció pl. feketékkel, cigányokkal, zsidókkal, rossz származásúakkal szemben alkalmazott külön tiltások, jogi korlátok. A szabadság és egyenlőség kibékíthetetlen ellentmondásban vannak egymással.
'''A szolidaritás, testvériség:''' alapja az összetartozás, a kölcsönös értékrend a közösség és a közös érdekek. A szolidarisztikus közösségek általában valamilyen együttes érdek mentén szerveződnek, s e közösségek valamilyen áldozatra is hallandók a közös érdekért, a közösség erősítéséért. Szolidaritás szerveződhet mikroszinten (családi szolidaritás).
A szociálpolitikában jelentősek az olyan szolidarisztikus szerveződések, mint a társládák, társpénztárak, később a társadalombiztosítás. A szolidaritás kölcsönös segítséget is jelent, nem áll messze a filantrópiától (emberbarátság), az altruizmustól (mások javára való önzetlen lemondás), a caritastól (keresztényi szeretet, jótékonyság, kegyesség).
A különbség talán annyi, hogy a szolidaritás többnyire egyenlők közösségén belül alakul ki. A filantrópia, az altruizmus és a caritas közös ismérve az, hogy bevallottan érzelmi indíttatásúak, és hogy hiányzik belőlük az ellenszolgáltatás igénye vagy vágya.
A viszonzást nem váró segítség mindig magában rejti azt a lehetőséget, hogy a segítséget nyújtó és a megsegített között egyenlőtlen viszony jön létre. A segítő viszontszolgálatot nem, de hálát elvárhat attól, akinek segített. A modern társadalmakban a személytelenebb, jogilag szabályozott (állami) segítség, vagy az egyenlők csoportjain belül szerveződő önsegély a jellemző.
Nem megfelelő szintű a nemzeteken belüli és a nemzetek közötti szolidaritás. A kisebb vagy nagyobb társadalmi összetartozást kifejező szolidaritás folytonosan beleütközik a modern piaci társadalom egy másik fontos értékébe, a versenybe. Sokan úgy vélik, hogy a verseny az emberi teljesítmények legfontosabb rugója, a fejlődés motorja. Mások szerint a verseny csupán a dzsungel törvényét jelenti. Ma a versengőnek, kompetitívnek lenni a társadalmi siker egyik fontos előfeltétele, a társadalom által javasolt egyetlen cél. A mai társadalomnak nem kedvez a szolidaritás, pl. társadalmi olló, földrajzi kettéosztottsága az országnak.
'''
A szociálpolitikára ható értékek: szabadság, igazságosság, tolerancia'''
Az értékek segítenek a különféle jelenségek megítélésében, gondolkodásunk, cselekedeteink iránytűjeként szolgálnak.
Az értékekhez mindig érzelmi alapon viszonyulunk. Az értékek erkölcsi felfogásunkat határozzák meg. A közösség értékeinek elfogadása, kifejezi a társadalomba való beilleszkedésünket. A társadalom és a család közvetíti az egyén felé a társadalom által elfogadott normákat, értékeket.
A szociálpolitikai rendszerek többnyire nem közvetlenül az értékekre épülnek. Az értékek a modern társadalomban nem közvetlenül, hanem politikai ideológiákkal szerveződve hatnak. Az egyes szociálpolitikai rendszerek értékelése, értelmezése szempontjából azonban tudnunk kell, hogy milyen értékek húzódnak meg mögötte. A társadalom fejlődése során az értékek mindig változnak.
'''A társadalom működését mindig meghatározzák a:'''
- Szabadság
- Egyenlőség
- Szolidaritás
- Igazságosság
- Tolerancia, mint érték
'''Szabadság:''' Az ember lényegét kifejező legfontosabb érték. A szabadság az ember választása abban, milyen, vagy meg van-e a választása abban, hogy saját sorsát formálhatja. A szabadság teszi lehetővé a választást, azt, hogy az ember saját sorsát formálhassa. A szabadság lényegéhez tartozik a kényszermentesség.
'''A szabadságnak vannak korlátai''':
- Jogi korlát: Adott közösség állítja fel. A célja, hogy védje a közösség tagjainak a szabadságát.
- Erkölcsi korlátok: Minden ember szabadsága addig terjed, amíg a másik ember szabadságát nem sértik.
A szociális jogok sérülékenyek, mert olyan újraelosztás tartozik hozzájuk, amely nem elsősorban az erősebb, hanem a gyöngébb csoportok javát szolgálja.
A polgári és politikai szabadságok, e szabadságokat garantáló jogok nélkül a modern demokráciák nem működhetnének, viszont e szabadságok gyakorlásának feltételei vannak.
'''
Megkülönböztetünk pozitív és negatív szabadságot.'''
''Pozitív szabadság:'' A szabadság valamire. P1. szavazásra. Megtehetünk valamit, mit lehet, hogy nem tehet meg az egyén.
''Negatív szabadság:'' Szabadság valamitől. Pl. szenvedéstől, kényszertől, stb. Tudatos külső korlátozástól mentesség.
A szegénység önmagában nem sérti a negatív szabadságot, hiszen nem feltétlenül mások közvetlen beavatkozásának a következménye. Ugyanakkor a szegény nem tehet meg egy sor dolgot, pl. nem képes családját megfelelően táplálni, ez pozitív szabadságának korlátozottságát jelenti.
A szociálpolitika feladata a feltételek biztosítása.
Igazságosság: Az igazságosság kérdése bonyolult. Abszolút igazság nincs. Más az értékünk, és más az igazságérzetünk.
'''Az igazság két alaptípusát különböztetjük meg:'''
1. ''Eljárási'' (procedurális) igazság, ami a formális szabályok általános elfogadását igényli. A procedurális igazság a politikai demokrácia alapja. Fontos, hogy az igazság érvényre juttatásának szabályai kidolgozottak, formálisan megfelelőek legyenek. De a törvény nem lehet hajlíthatatlan, alkalmazásánál a konkrét eset körülményeit mérlegelni kell.
2. ''Lényegi'' (szubsztantív) igazságosság: Legáltalánosabb értelme, hogy az igazság az erények együttese, vagy a legfontosabb etikai erény maga.
'''
Két további, pontosabban meghatározott értelmezést foglal magában a szubsztantív igazságosság:'''
• Az elosztó vagy disztributív igazságosság
• Kiigazító vagy kommutatív igazságosság
''A kommutatív igazságosság'' elsősorban a magáncserére vonatkozik, amelyet saját kezdeményezésre, nem bíróság előtt bonyolítanak. Ilyen esetekben adódhatnak olyan problémák, mint a csalás és a károkozás. Ilyen esetekben az igazságszolgáltatás feladata, hogy korrigálja az egyoldalú veszteséget.
''A disztributív elosztó igazságosság:'' a megbecsülés, a gazdagság és más előnyök, javak elosztására vonatkozik. Szociálpolitikában elsősorban az elosztó igazságosság a fontos. Osztunk előnyöket, javakat, tudást, tárgyi javakat, jövedelmet, az élet feltételéhez szükséges támogatásokat.
'''A disztributív igazságosság kérdéseivel foglalkozó igazságosságelméletek közül 3 felfogást ismertetünk:'''
1. A haszonelvű, utilitárius közgazdasági iskolához kapcsolódik. Az igazság az, ami a társadalom jóléte szempontjából hasznos. Az elosztás akkor optimális, ha nem változtatható meg úgy, hogy senki ne járjon rosszabbul.
2. Központjában a társadalmi igazság fogalma áll. A központi kérdés, hogy milyen elosztási elvek alkothatják a társadalmilag igazságos elosztás alapját. Egyértelmű válasz nincs. Elosztási jogcímek lehetnek a hagyományok, örökölt helyzetek, az érdem, a teljesítmény, a hatékonyság.
3. Az igazságosság ugyanúgy a társadalmi intézmények legfőbb erénye, mint az igazság a filozófiai rendszernek. Bármennyire is jó egy elmélet, ha nem igaz, felül kell bírálni, el kell vetni. A törvényeket vagy intézményeket, legyenek bármilyen hatékonyak, át kell alakítani, ha nem igazságosak.
''Szociálpolitikai értékek és alapelvek'''''''Félkövér szöveg'''''
A szociálpolitikai rendszerek nem közvetlenül az értékekre épülnek, mivel a társadalom fejlődése során az értékek változnak, de a működését mindig meghatározzák a szabadság, egyenlőség, szolidaritás, igazságosság, tolerancia, mint értékek.
Szociálpolitikai értékek
Szabadság
A szabadság teszi lehetővé, azt hogy az ember saját sorsát formálhassa.
A szabadságnak vannak korlátai.
Megkülönböztetünk pozitív és negatív szabadságot.
Pozitív szabadság: szabadság valamire (szavazásra)
Negatív szabadság: szabadság valamitől (kényszertől)
A szociálpolitika szempontjából a szabadság azt jelenti, hogy a szociális szolgáltatásokat nem lehet az emberekre rákényszeríteni.
Egyenlőség
Az egyenlőtlenség oldaláról közelítjük meg(egyenlőtlenség = a létező egyenlőtlenségek legkisebb mértékű csökkentése)
Vannak természetes, fizikai és morális politikai egyenlőtlenségek.
Fizikai életesély: egy társadalmi csoport milyen valószínűséggel él meg egészségesen egy kort.
Társadalmi életesély: milyen eséllyel választhatja meg saját sorsát az ember.
Esélyek egyenlősége: törvény előtti egyenlőség privilégiumok nélkül.
Feltételek egyenlősége: egyenlőtlen feltételek mellett az esélyek egyenlősége a kimenetelek egyenlőtlenségét hozza magával.
Kimenetelek egyenlősége: ha a társadalom annyira biztosítja a rosszabb helyzetűek támogatását, hogy azonos valószínűséggel érjenek célba, ekkor igazságos egy társadalom.
Kvótás (arányos) egyenlőség: voltaképpen lényegileg azonos a pozitív diszkriminációval.
Bánásmódok egyenlősége: a jog véd a tudatos negatív megkülönböztetés ellen.
Szolidaritás- összetartozást fejez ki valamilyen közösen szervezett együttes cél érdekében.
Igazságosság - abszolút igazság nincs mivel más az értékünk, más az igazságérzetünk.
Tolerancia - a másság elfogadása, azzal szembeni türelmet jelent, amely az individualizmus kiegészítőjeként fogható fel.
A szociálpolitika alapelvei
Abszolút és relatív biztonság
Abszolút szociális biztonság
Relatív szociális biztonság
Prevenció és korrekció
''Prevenció:'' megelőzés- valamilyen módon megelőzzük, egy rossz helyzet kialakulását.
''Korrekció:'' Ha már bekövetkezett egy rossz helyzet, akkor ezt a negatív következményt enyhíti, vagy visszaállítja az eredeti állapotot.
Integráció és szegregáció
''Integráció:'' beillesztés, beilleszkedés.
''Szegregáció:'' elkülönülés, elkülönítés
Univerzalitás és szelektivitás
''Univerzalitás:'''''Félkövér szöveg''' valamely termék-, szolgáltatás-, pénzjuttatás, mindenki számára, feltétel nélkül jár.
''-előnye'' : nem marad ki belőle a társadalomnak egyetlen rétege sem
''-hátrányai:'' nehezen finanszírozhatóak,nem enyhítik a társadalmi egyenlőtlenséget
'''''Szelektivitás:''''' Az ellátások elosztásakor valamilyen szelekció érvényesül
''-elönyei:'' olcsóbbak, beavatkoznak a társadalmi egyenlőtlenségek kezelésébe
''-hátrányai:'' bürokratikus az odaítélésük, kimaradnak a rendszerből támogatásra jogosultak, korrektív jellegűek
'''A szociálpolitika szintjei'''
'''A szociálpolitika a társadalom életében 3 szinten jelenik meg:'''
''Makroszint
Mikro- szint
Mez- szint''
'''A jóléti államok''' kifejezést 1945 után kezdték el használni a munkáspárti Anglia jellemzésére. Az 1945- 1950 közötti törvényhozást a jóléti állam megalapozásának, tekintik.
A jóléti állam, olyan állam, amely előre meghatározott módon, szervezett erővel lép fel annak érdekében, hogy a piaci erők szerepét legalább három irányba megváltoztassa.
1. egyéneknek és családoknak minimális jövedelmet garantál anélkül, hogy figyelembe venné munkájuk vagy tulajdonuk piaci értékét.
2. csökkenti a bizonytalan események bekövetkeztének esélyét, azzal, hogy erősíti az egyének és családok védekezőképességét bizonyos kockázattal szemben.
3. minden állampolgár számára igyekszik biztosítani a juttatások elérhető legmagasabb szintjét.
Legegyszerűbb meghatározás szerint a jóléti állam nem más, mint a polgárok elemi jólétének biztosítására irányuló állami felelősségvállalás
'''A jóléti állam Titmuss szerint'''''Dőlt szöveg''
Kronológiai sorrendben az első osztályozás Titmuss nevéhez fűződik, mely szerint megkülönböztetünk:
1. Reziduális, jóléti modellt
2. Ipari teljesítmény modellt
3. Intézményes redisztributiv modell
''A jóléti állam Therborn szerint''
1987-ben Goran Therbom osztályozását két dimenzió mentén határozta meg: szociális jogosultságok, illetve teljes foglalkoztatottság.
Ezek alapján a jóléti államok a következők:
1. Erősen intervencionalista jóléti állam
2. Puha kompenzatórikus jóléti állam
3. Teljes foglalkoztatottság- orientációjú kis jóléti állam
4. Piacorientált jóléti állam
'''Jóléti állam Göste Esping Andersen szerint'''''Dőlt szöveg''
Goste Esping Andersen osztályozásában az egymástól, különböző jóléti államok inkább három ideális berendezkedés típus menten sorolhatók csoportba:
1. Liberális jóléti állam
2. Konzervatív- korporativ etatista jóléti állam
3. Szociáldemokrata jóléti állam
'''Jóléti állam Leibfried szerint'''''Dőlt szöveg''
Leibfried dolgozott ki a fentiektől eltérő osztályozást 1993-ban, kritériumai között olyanok szerepeltek, mint szegénység, biztosítás és szegénypolitika interferenciája. Eszerint létezik.
1. Modern jóléti állam
2. Intézményes jóléti állam
3. Reziduális jóléti állam
4. Rudimentális jóléti állam
''Tolerancia:'' A tolerancia a másság elfogadását, a mássággal szembeni türelmet jelenti. A tolerancia mind a szociálpolitikában, mind a szociális munkában szakmai alapkövetelmény. Ha gyengén, vagy egyáltalán nem érvényesül ez az elv, nem lehet megakadályoznia negatív megkülönböztetéseket.
A tolerancia bonyolult ellentmondásokkal terhes problémákat vet föl. Ezek közül a legnehezebb, szinte megoldhatatlan kérdés, hogy lehet-e tolerálni azokat, akik maguk intoleránsak?
A szociális munka lényegéhez tartozik, hogy elfogadja, s megérteni igyekezzen a mások életmódját, kultúráját, s ezzel elejét vegye a mindig céltalan erőszakos szándékoknak.
''Társadalmi osztálynak nevezzük:'' A termelőeszközökhöz való viszony alapján definiált társadalmi kategóriákat.''A társadalmi rétegződés'': Különböző ismérvek alapján megállapított társadalmi kategóriák helyzetének eltérése, hierarchikus sorrendje az életmód és körülmények különböző dimenzióiba.
''A társadalmi rétegződés:'' a különböző ismérvek alapján - mint foglalkozás, beosztás, munkahely, iskolai végzettség - alapján definiált társadalmi kategóriák helyzetének, életkörülményeinek, életmódjának különbségei, a rétegek hierarchikus sorrendje különböző dimenziókban.
''Társadalmi mobilitásnak'' nevezzük azt a jelenséget, amikor az egyén vagy a család társadalmi helyzete megváltozik, általában a társadalmi hierarchiában történő fölfelé vagy lefelé mozgás.
''Diszkrimiációról:'' olyan tényleges hátrányos helyzetek létrejöttekor beszélünk (amely
kialakulhat mind egyenlőtlen bánásmód mind túlkapások révén), amelyek a hatalmi
asszimetriára épülnek fel és magukba foglalják a közvetlen és a közvetett
diszkriminációt. Diszkriminációra való felhívás maga is diszkrimiációnak minősül.
''Szegregációnak:'' nevezzük azt a jelenséget, amikor egy-egy településen belül a különböző társadalmi rétegek, etnikai csoportok stb. lakóhelye erősen
elkülönül egymástól. A szegregáció együtt jár a jövedelmi viszonyok és a települési infrastruktúra lényeges egyenlőtlenségeivel.
''A társadalmi tőkének:'' számos meghatározása létezik, de mindegyikben közös, hogy a társadalmi tőkét a hálózatokhoz kapcsoltan értelmezi. Hálózatokat alkotnak azok az elkülöníthető elemek, amelyek között valamilyen kapcsolat létezik. Ennek megfelelően a társadalmi tőke a hálózatokat alkotó elemek – a gazdaság és a társadalom szereplői – közötti kapcsolatok összességében manifesztálódik, nem tehát magukban a szereplőkben (mint például az emberi tőke). Egy olyan erőforrásról van tehát szó, ami a különböző társadalmi szerveződési szintek (család, szomszédság, település, kistérség, ország stb.) közösségeinek társadalmi, gazdasági folyamatait befolyásolja.
''A szubszidiaritás:'' Az az elv, mely szerint minden döntést és végrehajtást a lehető legalacsonyabb szinten kell meghozni, ahol a legnagyobb hozzáértéssel rendelkeznek.
''A társadalmi egyenlőtlenség:'' jelensége egyidős az emberiséggel: minden ismert társadalomban vannak szegények és gazdagok, hatalmasok és kiszolgáltatottak, műveltek és tanulatlanok, elismertek és megvetettek.
'' Társadalmi exklúzió:'' a társadalmi kirekesztés ezt úgy értelmezhetjük, hogy vannak valakik a társadalomban, akik másokat (mi őket, ők minket) valamilyen tudatos, szándékolt vagy nem szándékolt cselekvés során kilöknek a társadalom fősodrából. Ebben a fogalomértelmezésben tehát a szándékolt cselekvésen van a hangsúly.
''Abszolút szociális biztonság:'' olyan fogyasztási szint, amely a társadalom
minden tagjának garantált, alanyi jogon.
''Relatív szociális biztonság'': egy társadalmi kockázat bekövetkeztekor jár annak érdekében, hogy ne romoljon sokat az egyén korábbi életszínvonalához képest.
'' Prevenció:'' megelőzés
''Korrekció:'' Ha már bekövetkezett egy rossz helyzet, akkor ezt a negatív következményt enyhíti, vagy visszaállítja az erdeti állapotot.
''Integráció:'' Beillesztés.
''Szegregáció:'' Elkülönülés.
''Normativitás:'' Amikor a támogatás mértékét, feltételeit és jogosultságát jogilag szabályozzák.
''Diszkrecionalitás:'' Az odaítélő dönti el, hogy kinek ad, kinek nem.
| |||