„Lakatos István (közíró)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Pataki Márta (vitalap | szerkesztései)
7. sor:
Tevékeny részt vett az ellenállásban a német megszállás alatt, majd a [[Második világháború|II. világháború]] frontátvonulása után a munkásegységfront létrehozásában s a mögötte újjászerveződő Szakszervezeti Tanács munkájában. Az SZDP 1944. december 4-én Kolozsvárt induló ''Erdély'' c. lapjában jelentek meg sokszor hevesen vitatkozó politikai írásai a [[földosztás]]ról, a tisztogatásról, a magyar egyetem szükségéről, a szövetkezetekről, az [[Magyar Népi Szövetség]] (MNSZ) bírálatáról, mindenkor "a demokrácia őszinte alkalmazását" véve alapul.
 
Tagja lett az 1945. január 1-énjén megindult [[Szakszervezet (folyóirat)|Szakszervezet]] c. havi folyóirat szerkesztőbizottságának, a lap közölte cikkeit is. A ''Lumea Nouă'', ''Viitorul Social'' és az ''Erdélyi Munkás Naptár'' munkatársa (1945-47), szakszervezeti vezetőképző tanfolyamok előadója, a romániai magyar Gazdasági és Hitelszövetkezetek Szövetségének elnöke, a [[Szövetkezeti Értesítő]] felelős kiadója és vezércikkírója, nemzetgyűlési képviselő (1946-48). Mint az Országos Nyomdaipari Központ osztályvezetője (1948-49) könyvet írt a tervgazdálkodás bevezetésének módozatairól a nyomdaiparban (''Aplicarea planificării în industria grafică''). Ez a munka név nélkül jelent meg, mint különálló II. része egy ''Îndreptar pentru intreprinderile de arte grafice...'' c. kiadványnak (1949). A következő évben, 1950-ben a szerzőt az SZDP felszámolásakor tanúsított magatartása miatt törvénytelenül bebörtönözték, s csak 1964-ben szabadult.
 
Hazatérése után a ''Mikor alakították meg az első hazai szakszervezetet'' c. tanulmánya ([[Korunk]], 1978/7) alapos történeti felkészültséggel igazolja a temesvári nyomdászok 1951-es egyesülésének úttörő szerepét. Egy még 1978-ban [[Molnár Gusztáv]]nak adott [[interjú]]ban hűséggel ismertetette a Kolozsvárt 1944 őszén történteket, a munkásság szerepét a városi élet újrarendezésében, az [[egyház]]ak segítségét, az [[Romániai magyarok|észak-erdélyi]] közigazgatást átvevő Központi Tanácsadó Testület megalakulását s az elhurcolások politikai hátterét.