„Hilár pápa” változatai közötti eltérés

'''Szent Hilár''' volt a 46. [[pápa (egyházfő)|pápa]] a sorban. [[461]]. [[november 17.|november 17-én]] választotta meg őt a [[róma]]i zsinat a [[Kereszténység|keresztény]] egyház fejének, és két nap múlva szentelték fel. [[I. Nagy Leó pápa|Leó pápa]] uralkodása alatt kitűnt hitbuzgóságával, és a választók nem tévedtek nagyot, amikor [[I. Nagy Leó pápa|Leó]] méltó utódát látták benne.

[[Szardínia (Olaszország)|Szardíniai]] származású volt, aki a sziget archdiakónusaként vált ismertté a [[róma]]i klérus tagjai között. [[I. Nagy Leó pápa|Leó pápa]] nevezte ki a sziget lelki vezetőjének, majd hamarosan közvetlenül magához rendelte [[Róma|Rómába]] archdiakónusi címben. Ekkor a lelkes, és mélyen vallásos ''Hilarius'' beleláthatott a nagy [[pápa (egyházfő)|pápa]] pontifikátusának minden ügyébe. Közelebb került a [[Kereszténység|keresztény]] vezetők nem feltétlen hithű hivatásához és a politikához. Így lett hamarosan az [[pápa (egyházfő)|egyházfő]] egyik bizalmasa, aki részt vett a [[449]]-ben összehívott úgynevezett ''Rabló zsinaton'' [[Epheszosz]]ban. Ezen a zsinaton [[I. Nagy Leó pápa|Leó pápa]] legnagyobb ellenségei gyűltek össze, és [[Euthükész]] tanait akarták elfogadtatni a [[pápa (egyházfő)|pápa]] ellenében. Az [[epheszosz]]i zsinat részvevői végül [[I. Nagy Leó pápa|Leónak]] nem tetsző határozatot hoztak, és ezért ''Hilarius''t, mint a [[pápa (egyházfő)|pápa]] követét elfogták.

A császár és a [[pápa (egyházfő)|pápa]] közbenjárására nemsokára kiszabadulhatott. Hamarosan meghalt [[I. Nagy Leó pápa|Leó]], és a választó zsinat összeült. [[461]]-ben ''Hilarius''t tették meg a [[Kereszténység|keresztény]] egyház fejének. Az új [[pápa (egyházfő)|pápa]] mindenben követte elődje politikáját. Legfőbb célja az volt, hogy a [[róma]]i apostoli szék hatalmát tovább erősítse. Ehhez megvolt törvényi alapja is, hiszen [[III. Valentinianus]] császár [[445]]-ben írásban fektette le a [[róma]]i [[pápa (egyházfő)|pápák]] döntéseinek primátusát és törvényi erejét.<br />Pontifikátusának első nagy megmérettetése [[Gallia|Galliában]] várt rá. [[Narbonne]] [[püspök]]i székében akkoriban egy ''Hermes'' nevű ember ült, akit elődje önkényesen nevezett ki erre a hivatalra. Amikor ez ''Hilarius'' fülébe jutott, [[462]]-ben zsinatot hívott össze, amelyen Hermest címzetes [[püspök]]i hivatalba helyezte, és megvonta tőle [[metropolita]] jogait. Így egész [[Gallia]] területén [[Arles]] [[püspök]]ének lett a legkiemelkedőbb hatalma. A zsinat kimondta, hogy a zavarok elkerülése végett minden évben tartsanak zsinatot [[Gallia]] [[püspök]]ei, amelyen az [[arles]]-i [[metropolita]] elnökölt. A gall [[püspök]]ök nem hagyhatták el egyházmegyéjüket [[metropolita|metropolitájuk]] engedélye nélkül, és egyházi tulajdonukat sem adhatták el szabadon.<br />[[463]]-ban ismét [[Gallia]] klérusa vonta magára a [[pápa (egyházfő)|pápa]] figyelmét. ''Mamertus'' [[Vienne (település)|Vienne]] [[püspök]]e, ''Die'' élére, egy olyan egyházmegye élére nevezett ki [[püspök]]öt, amely az [[Arles]]-i [[metropolita]] hatáskörébe tartozott. ''Hilarius'' [[464]]-ben ediktumot adott ki, amelyben leszögezte, hogy amennyiben Mamertus nem engedelmeskedik a továbbiakban [[Róma]] törvényeinek, minden hivatalától meg fogja fosztani.