„Szimpliciusz pápa” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a r2.5.2) (Bot: következő hozzáadása: ta:சிம்ப்ளீசியுஸ் (திருத்தந்தை) |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Keresztény –> Kereszténység |
||
15. sor:
}}
'''Szent Simplicius''' volt a 47. [[pápa (egyházfő)|pápa]] a történelem során. [[Hilár pápa]] utódaként került a [[Kereszténység|keresztény]] egyház élére [[468]]. [[március 3.|március 3-án]]. Pontifikátusa még mindig a nagy hatású [[I. Nagy Leó pápa|Leó pápa]] nyomait viselte. Legfőbb elvei között találhattuk a féktelen hitet és a [[róma]]i primátus fontosságát. Egy olyan korban uralkodott, amikor [[Róma]] politikai helyzete megingott, és végleg hanyatlani látszott.
''Tivoli'' városában látta meg a napvilágot Itáliában. Családja szigorú [[Kereszténység|keresztény]] neveltetést biztosított neki. A történeti forrásokból tudjuk, hogy apját ''Castinus''nak hívták, és szabad római polgár volt. A papi hivatást választotta, és itt [[I. Nagy Leó pápa|Leó]] elveit alapul véve szigor és hit jellemezte. Amikor [[468]]-ban [[Hilár pápa]] meghalt, és ''Simplicius'' lépett helyébe, kortársai úgy jellemezték, mint akit nehéz megingatni szigorú hitelveiben. Keménykezű irányítására szükség is volt, ugyanis Itáliát barbár hadak fenyegették. A [[germánok|germán]] ''herulok'' hadai végigdúlták a félszigetet, és [[476]]-ban vezérük, [[Odoáker]] elűzte trónjáról az utolsó [[Nyugatrómai Birodalom|nyugatrómai]] császárt, [[Romulus Augustus]]t, és magát Itália [[király]]ának nevezte ki. ''Simplicius''nak sikerült kivívnia az új [[király]]nál [[Róma]] viszonylagos függetlenségét. [[Odoaker]] alig változtatott az addigi adminisztrációs rendszeren, így a nép könnyebben el tudta fogadni új urát.
Az új világi hatalommal való egyezkedés leterhelte Simplicius erőit, így a [[Róma]] primátusát mindig is ellenző keleti egyházak ismét kikezdték a [[pápa (egyházfő)|pápai]] hatalmat. Új erőre kaptak a [[monofiziták]], és immár egész [[Bizánc]]ot maguk mellé állítva küzdöttek a [[róma]]i apostoli szék hitelvei ellen. A viták a [[451]]-es [[kalkedón]]i zsinat óta nem simultak el teljesen. Ezen a zsinaton [[I. Nagy Leó pápa|I. Leó]] elítélte a [[monofiziták]]at, és ezt az egész zsinat elfogadta. A történet igazán [[482]]-ben vett nagy fordulatot, amikor [[Zénón bizánci császár|Zénón]] [[Keletrómai Birodalom|keletrómai]] császár kiadta a [[Hénótikon]]t. Ez az írás elismerte a ''nikaiai zsinat'' határozatait, de a ''[[Kalkedón]]ban'' tartott gyűlés döntéseit elvetette. Ez azt jelentette, hogy a császári hatalom a [[monofiziták]] oldalára állt.
| |||