„Pinnye” változatai közötti eltérés

A rómaiak korában már lakott hely volt. Elsõ írásos említése [[1324]]-ben történt. A középkorban az [[Osl nemzetség]] birtokolta, majd az ebből a nemzetségből származó Pinnyei Antal-féle familia, és leányágon a Zalay- és Niczky-család.

 

 

A 16. század második felében a birtokos nemesek gyakran változtak, a birtok elaprózódott, Pinnye jobbágyközséggé vált: ekkor 30 házból állt a falu. Bocskai hadai 1605-ben pusztítottak, a molnárcéh 1623-ban, Csepregen kelt alakuló okmánya szerint a községben két malom volt az Ikván, míg az 1683. évi török átvonulás után Pinnyén 47 elhagyott ház maradt. A 17. században Zeke Péter és Tallián Péter birtokolta, a kuruc korban pedig zálogjogon gróf Karaffa Károly. A II. József által végeztetett elsõ magyarországi népszámláláskor 61 házban, 32 jobbágy- és 12 zsellércsaládot, összesen 428 fõt számláltak meg. "1840-ben 62 házban 480 lakos volt. Rohonczy Ignácnak kastélya, szárazmalma, cséplõgépe volt. Az olaszkapor, az édesgyökér, az igazi komló körül való szorgalma, úgy a selyemtermesztésben megkívánható szederfa nagybani nevelése nevezetesíti Pinnyét. Határbéli földje közepes"