„Karlheinz Stockhausen” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: gl:Karlheinz Stockhausen |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
2. sor:
'''Karlheinz Stockhausen''' ([[1928]]. [[augusztus 22.]], [[Burg Mödrath]] – [[2007]]. [[december 7.]], [[Kürten]]) német zeneszerző.
A Köln melletti Mödrath-ban született. 1947-1950-ig a kölni zeneművészeti főiskolán tanult, 1950-1951-ig Frank Martin, 1952-53-ig Milhaud és [[Olivier Messiaen |Messiaen]] volt a mestere. Párizsi tanulmányútján került kapcsolatba a Francia Rádió elektronikus zenei stúdiójának vezetőjével, [[Pierre Schaeffer]]-rel. Egy ideig a bonni egyetemen fizikát és akusztikát hallgatott, majd a kölni rádió elektronikus zenei stúdiójának munkatársa lett. A darmstadti és kölni modern zenei kurzusok rendszeres előadója.
Stockhausen kiindulópontja [[Anton Webern |Webern]] szeriális technikája volt; az ötvenes évek elején írt kompozícióiban a hagyományos hangszerek játsszák szétszórt hangjait (Kreuzspiel oboára, basszusklarinétra, zongorára és ütőhangszerekre, 1951; Spiel zenekarra, 1952; Zeitmasse fuvolára, oboára, angolkürtre, klarinétra és fagottra, 1956). Messiaen hatása a Kreuzspiel-en érezhető, a Spiel für Orchester azonban már új utakat próbál, az elektronikus hangkeltés új effektusait ízlelgeti, és a Gesang der Jünglinge című kompozícióban az emberi hangot bontja elemeire elektronikus úton. Minden, ami eddig a zenét jelentette, akár mint akusztikai élmény, akár mint esztétikai kategória, érvényét veszti ebben az új rendszerben, ahol nincs szükség többé emberre, a gép teremti a hangzást és a gép interpretálja. Kell hozzá néhány évtized, amíg eldől, vajon a zene birodalmába tartozik-e ez az újfajta hangzásvilág, sajátos technológiájával, műszavaival és normáival, vagy múló divat csupán, amely nem terjedt tovább maroknyi „beavatott” ködös és ködösítő körein.
=== Fontosabb művei: ===
''Kreuzspiel'' oboára, basszusklarinétra, zongorára, 3 ütőhangszeres játékosra (1951), ''Punkte'', zenekarra (1952/1962), ''Klavierstücke I-IV'' (1952-1953), ''Kontra-Punkte'' (1952-1953), ''Studie II'' (1953), ''Gesang der Jünglinge'', elektronikus és konkrét hangokra (1955-1956), ''Klavierstück XI'', ''Gruppen'' három zenekarra (1955-1957), ''Kontakte'', zongorára, ütőhangszerekre és hangszalagra (1958-1960), ''Klavierstück IX'' (1961), ''Mikrophonie I'', tam-tam, 2 mikrofon, szűrők és potenciométerek, ''Mixtur'', ''Momente'' szoprán szóló, 4 kórus, 13 hangszer (1962-1964-1969), ''Solo'', dallamhangszerre visszacsatolással (1965), ''Telemusik'' elektronikus zene (1965-1966), ''Hymnen'' konkrét és elektronikus zene (2 másik változat négy szólistával ill. zenekarral) (1966-1967), ''Aus den sieben Tagen'', 15 szöveg intuitív zenére, (1968), ''Stimmung'', 6 énekesre (1968), ''Mantra'' 2 zongorára, ütőhangszerekre és modulátorokra (1970), ''Sirius'', szoprán, basszus, basszusklarinét, trombita, elektronika (1975-1977), ''Licht'' operaciklus a hét minden egyes napjára (1978-2003), ''Helikopter-Streichquartett'' (1994), ''Klang/Sound'' a nap 24 órájára (2003-2007)
=== Írásai ===
* Karlheinz Stockhausen: TEXTE zur MUSIK (DuMont-Buchverlag, Köln) Vol. 1-10.
=== Írásai magyarul ===
* Karlheinz Stockhausen: Elektronikus és hangszeres zene (in: Fábián Imre: A huszadik század zenéje, Budapest, Gondolat, 1966)
==Külső hivatkozások==
{{Commons|Karlheinz Stockhausen}}
*[http://www.stockhausen.org/stockhausen_verlag.html Stockhausen műveinek jegyzéke]
*[http://www.nytimes.com/2007/12/08/arts/music/08stockhausen-1.html?_r=1&pagewanted=all Karlheinz Stockhausen, influential composer, dies at 79 (The New York Times, 2007. december 8.)]
| |||