„I. Haakon norvég király” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Uralkodó sablon paramétercsere |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Keresztény –> Kereszténység |
||
38. sor:
'''I. Haakon Haraldsson''' vagy '''Jóságos Haakon''' ([[918]]<ref>http://da.wikipedia.org/wiki/H%C3%A5kon_den_Gode</ref>/[[919]]<ref name=land>{{cite web | title = Norway, kings. Harald I 872-930, Erik I 930-936, Haakon I 936-960, Harald II 960-965 | publisher = Foundation for Medieval Genealogy | url = http://fmg.ac/Projects/MedLands/NORWAY.htm#_Toc189819777 | language = angol | accessdate = 2010-01-02}}</ref> – [[961]]<ref name=revai /><ref name=mittelalter>{{cite web | title = Hakon I. der Gute. König von Norwegen (935-960/61)| publisher = Mittelalterliche Genealogie im Deutschen Reich bis zum Ende der Staufer | url = http://www.mittelalter-genealogie.de/mittelalter/koenige/norwegen/hakon_1_der_gute_koenig_961.html | language = német | accessdate = 2010-01-02}}
</ref>) [[norvég király]] [[934]]-től haláláig<ref>Uralkodásának idejét a középkori történészek kb. [[933]] és [[960]] közé tették, de a későbbi kutatások szerint valószínűbb a [[946]] és a [[961]] közötti időszak. (Vö.: ''Uralkodók és dinasztiák'', 233. oldal)</ref>, kora egyik legkiemelkedőbb uralkodója<ref name=uralkodok/>. Előmozdította a kormányzati intézmények kialakulását, de nem sikerült [[Kereszténység|keresztény]] hitre térítenie a kisebb norvég nemzetségfőket<ref name=uralkodok/>.
[[I. Harald norvég király|I. (Széphajú) Harald]] legfiatalabb fiaként látta meg a napvilágot<ref name=uralkodok>'''Uralkodók és dinasztiák''' (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, ISBN 963 9075 12 4, 233. oldal</ref>. Azután született, hogy apja felosztotta az országot utódai között. Angliában [[Athelstan wessexi király]] udvarában élt és ott vette fel a kereszténységet<ref name=land/>. Apja halálakor, [[934]]-ben tért vissza Norvégiába, elűzte féltestvérét, [[I. Erik norvég király|I. Eriket]]<ref name=revai>'''Révai Nagy Lexikona, IX. kötet''' (Gréc–Herold), Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, Budapest, 1913, 259. oldal</ref>, és királlyá választatta magát. Országa javára uralkodott<ref name=revai />. A keresztény Angliából hittérítőket hozott magával, valamint templomokat építettett, de térítési erőfeszítései megbuktak a norvég nemzetségfők ellenálásán<ref name=uralkodok/> és egyes krónikák szerint maga is visszatért pogány hitéhez<ref name=land/>. Nagyobb sikerrel járt az a kezdeményezése, hogy valamennyi partvidéki tartomány adjon hadihajókat a flottájához<ref name=uralkodok/>, ill. hogy a három nagy jogi-közigazgatási egység dolgozza ki a törvénykönyvét<ref name=uralkodok/> és legyőzte a dánokat, akik rendszeresen betörtek [[Jütland]]ba<ref name=land/>. Ám az elűzött [[I. Erik norvég király|Véresbárdú Erik]] fiai, akik valamennyien Dániában kerestek menedéket, dán segítséggel támadásokat indítottak Haakon ellen<ref name=uralkodok/>, és a délnyugat-norvégiai [[Fitjar]] szigetén megölték a királyt<ref name=uralkodok/>. Utóda – fia nem lévén – Véresbárdú Erik egyik fia, [[II. Harald norvég király|Szürkepköppenyes Harald]] lett.
| |||