Főmenü megnyitása

Módosítások

a
Bottal végzett egyértelműsítés: Seneca –> Lucius Annaeus Seneca
 
* Az Esszék egyes darabjai rövidebb, majd főleg a harmadik könyvben hosszabb etikai elmélkedésekből áll. A sértés és megbocsátás, a támadások elviselése, a lelki és testi szenvedélyek-szenvedések, hazugságok és lustaságok, a félelem és a képzelet hatalma – ezek leginkább visszatérő témái. Nem filozófiai általánosságokkal világítja meg tárgyát, hanem történetekkel, anekdotákkal, események elbeszélésével. Az 1588-ban megjelenő utolsó, harmadik könyv [[Itália]]ban tett útján szerzett tapasztalatait tárgyalja.
* A fejezetek középpontjába egyre inkább ő maga kerül, a külső világ a saját tudatán átszűrve értelmeződik. Barátjának, '''La Boétie'''-nek halála, és saját tanácstalansága, betegségei, lelkiállapota lesz írásainak fő tárgya, háttérben mindig a klasszikus, görög-latin kultúrával, és a jelenkor vallásháborúinak fenyegető közelségével. Szemléletmódja, világlátása szkeptikus és sztoicista, ember- és jövőképe borúlátó. Többnyire [[Publius Vergilius Maro|Vergilius]], [[Lucius Annaeus Seneca|Seneca]], [[Cicero]] és [[Horatius]] történeteiből, elmélkedéseiből indulva jut el saját gondolatának megfogalmazásáig. Egyik híres gondolata – "Filozofálni nem más, mint megtanulni a halált" (vagy: "halni tanulni")- , az I. könyv 30. fejezetének címe olyan [[Cicero]]-passzust gondol tovább, melyben Cicero [[Socrates]]t idézi.
 
* Montaigne a ''személyesség'' megteremtője az európai irodalomban: a később gondolataival sokat vitatkozó [[Blaise Pascal]] nemcsak elismeri úttörő voltát és jelentőségét, hanem hasonló érzékenységgel és kételyekkel alkot maga is. [[Jean-Jacques Rousseau]] gondolkodására is hatott.
117 228

szerkesztés