„Révay József (író)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Forrás hiányzik |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Seneca –> Lucius Annaeus Seneca |
||
10. sor:
Továbbra is vidéki gimnáziumokban tanított, [[Sopron]]ban, [[Szabadka|Szabadká]]n, [[Késmárk]]on. Eközben evangélikus vallású lett és megnősült. Első felesége Korniss Piroska volt, két fiuk született, de a házasság hamar fölbomlott. Versei 1901-től jelentek meg különféle lapokban, írt ifjúsági színdarabokat is, később pedig elsősorban ókortudományi műveket. Ókortudományi kutatások céljából több hosszabb tanulmányúton volt, 1908-ban [[Berlin]]ben, 1912/1913-ban [[Róma|Rómá]]ban és Berlinben, majd 1914-ben [[München]]ben és [[Leyden]]ben. 1914-ben fél évig a debreceni református bölcsészeti akadémián tanított, majd újból Késmárkra került, ahol 1915-ben újból megnősült, Zuber Mariannát vette feleségül. 1917-től a budapesti [[Veres Pálné Gimnázium]] tanára, majd 1918/1919-ben igazgatója volt. A [[Tanácsköztársaság]] alatt egyetemi tanár lett, és a Közoktatásügyi Népbiztosság középiskolai ügyosztályát vezette, ezért 1920-ban állásvesztésre ítélték.
Ekkor családjával [[Mátyásföld]]re költözött, és fordításokból próbált megélni. 1922-1923 között a Kultúra könyvkiadó lektora volt, 1928-tól 1942-ig pedig [[Franklin Társulat]] irodalmi titkára és lektora. 1932 és 1942 között ő szerkesztette a kiadó [[Tükör]] című képes folyóiratát. Kiadója utasítására több egyházi jellegű kiadványt is írt és szerkesztett, ezért ismét katolikus lett. Ugyancsak munkaköri kötelességből, gyors munkával írta meg 1934-ben a ''[[Gömbös Gyula]] élete és politikája'' című könyvet. Fordítóként számos latin, görög és olasz szerzőt ültetett át magyarra, köztül [[Szophoklész]], [[Arisztophanész]], [[Plautus]], [[Petronius]], [[Lucius Annaeus Seneca|Seneca]], [[Josephus Flavius]], [[Apuleius]], továbbá [[Boccaccio]], [[Carlo Goldoni]], [[Alessandro Manzoni]], [[Giovanni Papini]], [[Victor Hugo]], [[Thomas Mann]] műveit. Legnagyobb sikert azonban szintén ókori római témájú regényeivel érte el, 1937-től kezdve.
1942-ben elhagyta szerkesztői állást, és azontúl csak írói munkásságából élt. 1943-ban megkapta a [[Baumgarten-díj]]at. 1945-től lehetett ismét egyetemi tanár, egészen nyugdíjazásáig, 1952-ig. Ezután csak regényeivel, fordításaival és ismeretterjesztő művekkel foglalkozott.
| |||