„Triumvirátus” változatai közötti eltérés

[[Kr. e. 43]] novemberében [[Marcus Aemilius Lepidus (triumvir)|Marcus Aemilius Lepidus]], [[Marcus Antonius]] és [[Caius Octavianus Caesar Augustus|Caius Octavianus]] megegyezett, amit senatusi felhatalmazás is megpecsételt. Ez volt az első és egyetlen hivatalos triumvirátus. A határozat alapján „''tresviri rei publicae constituendae''” felosztotta egymás között a birodalom ellenőrzésük alatt álló, nyugati felét (Lepidus Hispaniát és Gallia Narbonensist, Antonius Gallia Cisalpinát és Transalpinát, Octavianus pedig [[Itália|Itáliát]], a szigeteket és az [[afrika]]i tartományokat kapta meg) és 5-5 évre rendkívüli teljhatalmat kaptak. Ezt ők először [[proscriptio|proscriptiók]] útján történő pénzszerzésre használták, amiből elég erőt gyűjtöttek a már majdnem két éve készülődő köztársaságpártiak ellen. [[Kr. e. 42]]-ben győzelmet arattak a [[philippi csata|philippi csatában]], majd a hadműveletekben részt vevő Octavianus és Antonius újraosztotta a birodalmat. A consulként Itáliában maradó Lepidust megfosztották hatalmától arra hivatkozva, hogy összejátszott [[Sextus Pompeius]]szal, ám az ártatlanság vélelme miatt fenntartották számára az afrikai tartományokat. Már ekkor recsegni kezdett a második triumvirátus: Lepidus alávetett szerepbe került, Antonius felesége, [[Fulvia Antonia]] és fivére, [[Lucius Antonius]] felkeltek Octavianus ellen (ld. [[perusiai háború]]). Ekkor még helyreállt a béke Antonius és Octavianus között.