„Romániai magyar irodalomkritika” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
32. sor:
Az [[1980-as évek]] elejére feltornyosultak az irodalom kritikáját tartalmazó érvelések. Egy 1981-ben [[Marosvásárhely]]en rendezett vitagyűlés "harcosabb, hatékonyabb irodalombírálatot" jelszóval igyekezett meghatározni a kritikai teendőket. Ebből az alkalomból hangzott el Láng Gusztáv értekezése ''A kritika fogalma és a fogalmak kritikája'' címmel. Az előadó legfontosabb feladatnak "a kritikánk alapfogalmaiként megjelölt [[esztétika|esztétikum]], irodalmiság, fejlődés, hagyomány jelentésének elkülönült meghatározását" hirdette meg annak tisztázásával, hogy "ezek közül mit és mily mértékben kell [[érték]]fogalomnak tartanunk". Az ankéton [[Mózes Attila]] az irodalombírálat valóságát és lehetőségeit vizsgálva nem állított fel kánonokat, viszont elvárta a kritikusok gyakorlatától "különböző értékszempontok megértésének és megértetésének legalábbis az igényét". E két tanulmány mellett az [[Igaz Szó]] 1982/1-es száma közölte [[Cs. Gyimesi Éva]] ''Elméleti kérdések az irodalomkritikában'' c. tanulmányát, mely helyet adott a [[strukturalizmus|strukturalista]] és [[szemiotika]]i jellegű szövegfelfogásoknak is, végeredményben a kritikai [[pluralizmus]] létjogosultságáért emelve szót.
A balos dogmatikus felfogások helyébe mind a [[Korunk]], mind az [[Igaz Szó]] és [[Utunk]] hasábjain hovatovább az új esztétikai irányzatokra építő kritikai szakasz lépett, melynek szóvivői főleg fiatalok. Mózes Attila [[1981]]-ben huszonhármukat sorolja fel, ezek: [[Adonyi Nagy Mária]], [[Ágoston Vilmos]], [[Ara-Kovács Attila]], [[Balla Zsófia]], [[Boér Géza]], [[Bogdán László]], [[Bretter Zoltán]], [[Borcsa János]], [[Burján Gál Emil]], [[Bréda Ferenc]], [[Egyed Péter]], [[Cs. Gyimesi Éva]], [[Horváth Sz. István]], [[Keszthelyi András]], [[Markó Béla]], [[Németi Rudolf]], [[Puskás Tivadar]], [[Sütő István]], [[Szávai Géza]], [[Szőcs Géza (költő)|Szőcs Géza]], [[Szász László]], [[Varga Gábor (író)|Varga Gábor]].
[[Kovács János (újságíró)|Kovács János]] ''Kétség és bizonyosság'' (1981) c. kötetének felfogásával szemben, mely szerint a kritika elsősorban tartalmi értékelésénél fogva lehet alkotó, [[Borcsa János]]nak, a Korunk kritikusának ellenvéleménye érvényesül: "A kritikának mint az irodalom önismeretének saját létezése törvényeit kell betöltenie minden korban és helyzetben. Értékképződmény tehát, ami formát tételez fel. Enélkül léte forog kockán."
| |||