„Romániai magyar daloskönyvek” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Hkbot (vitalap | szerkesztései)
a Bottal végzett egyértelműsítés: Opera –> Opera (színmű)
Hkbot (vitalap | szerkesztései)
a Bottal végzett egyértelműsítés: Kánon –> Kánon (zene)
3. sor:
Elsőnek ''Legújabb magyar daloskönyv'' címmel [[Nemes Elemér]] összeállításában négy füzet jelent meg 1927-28-ban [[Kolozsvár]]t, népszerű [[Opera (színmű)|operák]], [[operett]]ek kedvelt áriáinak, népies műdaloknak, [[slágerek]]nek a szövegével. Értéküket csökkenti a [[dallam]] mellőzése, valamint az operettrészletek, slágerek túlsúlya. 1931-ben [[Balázs Ferenc (író)|Balázs Ferenc]], [[Szent-Iványi Sándor]] és [[Mikó Imre (jogász)|Mikó Imre]] bocsátott közre magyar népdalokat és más népek dalait, tréfás és diákdalokat, unitárius egyházi énekeket tartalmazó ''Ifjúsági daloskönyv''et [[Kolozsvár]]t. Később rendkívül népszerűvé vált és számos kiadást ért meg az [[Ifjú Erdély]] kiadásában Kolozsvárt 1936-ban megjelent ''A mi dalaink'' c. kottás dalgyűjtemény: az 1. kiadás 70 [[népdal]]ával szemben az 1942-es 7. kiadás már 230 népdalt tartalmazott, s az eredeti 2000-es példányszám a 6. kiadás esetében 1941-ben már elérte a 19 000-et. Összesen nyolc kiadása jelent meg, az első hatot [[Bereczky Sándor]], az utolsó kettőt (1941, 1943) [[Szöllősy András]] zeneszerző szerkesztette; ez a daloskönyv a konzervatív műdalkultúrával szemben véglegesen győzelemre vitte a [[Kodály Zoltán|kodályi]] népdalkultúra ügyét. 1944-ben [[Czilling Antal]] és [[Szabó Géza (zongoraművész)|Szabó Géza]] ''Daloljunk'' címmel bocsátott ki [[Temesvár]]t műfajonként csoportosított [[magyar nyelv|magyar]] népdalokat. Az utolsó csoport igényesen válogatott kétszólamú feldolgozásokkal járult hozzá az [[énekkar]]ok munkájának megkönnyítéséhez.
 
A [[II. világháború]] után az Ifjúsági Könyvkiadó jelentkezett az első [[dal]]füzetekkel. Előbb ''Daloljatok ifjú munkások'' (1948), majd ''Dalosfüzet'' (1949) címmel adott közre munkásmozgalmi énekeket és magyar népdalokat. A ''Repülj madár, repülj...'' (1955) [[Imets Dénes]] gyűjtéséből közöl 95 [[csíkmenaság]]i népdalt és [[ballada|balladát.]] 1956-ban [[Szegő Júlia]] jelentette meg [[Bukarest]]ben ''Daloljunk'' c. kötetét módszertani utasításokkal. A zenei anyagot nehézségi sorrend szerint állítva össze, magyar és rokon népek dalaiból, Kodály- és [[Bartók Béla|Bartók]]-gyűjtésekből válogatott, s az anyagot [[kánonKánon (zene)|kánonokkal]]okkal, kétszólamú énekekkel, nagy zeneszerzők műveiből vett szemelvényekkel egészítette ki.
 
A dalkultúra fellendítéséhez járult hozzá az, hogy a [[marosvásárhely]]i Népi Alkotások Háza közreadott egy ''Cîntece – Dalos zsebkönyv'' c. kétnyelvű füzetet, melyben több szerző hazafias dalai s újkeletű népdalok kaptak helyet. Ugyancsak itt láttak napvilágot 1970 óta a zenei középiskolások [[Bandi Dezső]] kezdeményezésére indított népdalgyűjtésének egy-egy község dalkultúráját bemutató leporello-füzetei: a [[nyárádköszvényes]]i ''Tiszta búzából'', a [[backamadaras]]i ''Szerelem, szerelem'', a [[magyaró]]i ''A falu nótája'', a [[mezőcsávás]]i ''A csávási nagy hegy alatt'' c. gyűjtemények. E kiadványokon kívül számos más daloskönyvet is megjelentettek a népi alkotás és művészeti mozgalom irányításának megyei szervei egy-egy helység, vidék vagy megye népdalaiból. Ezek csak ritkán kerülnek országos könyvárusi forgalomba, nem egyet közülük észre sem vett a szakkritika, összesítő felmérés még nem készült róluk. Többnyire műkedvelő gyűjtők – főleg zenetanárok – munkái, ritkábban hivatásos népzenekutatóké, s tudományos színvonaluk egyenlőtlen. Jobb esetben nemcsak a szélesebb körű népdalkultúrának, hanem a népzenetudománynak is hasznos eszközei.