„Érettségi vizsga” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
21. sor:
Jelentős változás történt [[1924]]-ben, amikortól bármely középiskola érettségije bármely egyetemen vagy főiskolán való továbbtanulásra jogosított, így megszűnt az iskolatípusok megkülönböztetése. [[1948]] és [[1955]] között működött a szakérettségi rendszere, amelynek keretében a korábban a középiskolákba nem jutó munkás- és parasztfiatalok gyorsított tanfolyamokon sajátíthatták el a tananyagot és tehettek szakirányú továbbtanulásra jogosító érettségit. [[1952]]-ben vezették be a felsőoktatási felvételi vizsgát, ezzel az érettségi inkább záróvizsgává vált, és a presztízse csökkenni kezdett.
A [[1970-es évek|hetvenes években]] újabb rövid életű, a szakmai tiltakozáson elbukott próbálkozások történtek: [[1974]]-ben az osztályzatokat törölték, és helyette a „dicsérettel megfelelt” / „megfelelt” / „nem felelt meg” értékelést vezették be, [[1978]]-[[1979|79]]-ben pedig a történelemérettségit szüntették meg
[[1982]]-ben vezették be egyes tárgyakból az összevont érettségi-felvételit. Ez a mai emelt szintű érettségivel ellentétben még csak az írásbelire terjedt ki, amelynek két (indigóval készült) példányát egymástól függetlenül javították és értékelték a középiskolában és az egyetemen. Ez ugyan növelte az érettségire készülés jelentőségét, de mellékhatásként a fizetős előkészítő tanfolyamok piacát is erősítette. [[1993]]-tól elvileg már az érettségi jogosított a továbbtanulásra, de a felsőoktatási intézmények átmeneti jelleggel további feltételekhez köthették a felvételt – gyakorlatilag tehát megmaradt a felvételi, és az egyedi követelmények miatt tovább virágzott az előkészítő tanfolyamok piaca.
A [[Nemzeti Alaptanterv]] [[1995]]-ös bevezetése után kezdtek dolgozni a kétszintű érettségi koncepcióján, amely 2005 óta működik; ez hosszú idő óta a legjelentősebb változás, mivel ezzel újból eltörölték a felvételit s az érettségit állították helyébe, de a szakmai viták azóta is tartanak. Az emelt szinten való vizsgáztatást és az elnöki névjegyzékre kerülést külön képzés elvégzéséhez kötötték, de az előbbi tekintetében azóta ez megszűnt.
===A vizsgaszabályzatok===
30 ⟶ 34 sor:
1883-ban, Trefort minisztersége idején született meg a [[kiegyezés]] utáni első önálló középiskolai törvény, amelynek előírására [[1884]]-ben kiadták az egységes (gimnáziumokra és reáliskolákra is érvényes) ''Érettségi vizsgálati utasítást''. Ez már napra pontosan meghatározta a jelentkezési határidőt, behatárolta a rendes írásbeli és szóbeli, valamint a pótló- és javítóérettségi időszakát, s részletesen szabályozta a vizsga menetét, a nyomtatványok típusait és őrzését, a vizsgadíjakat s ennek alapján a tanárok vizsgáztatási díját. Bár tiltakozást váltott ki, valójában modernnek és előremutatónak számít az a rendelkezés, hogy az írásbeli vizsgák nyelve a magyar, de a nem magyar anyanyelvű iskolákban az iskola saját nyelvén is készítendő dolgozat. Az állami ellenőrzés erősítésére szolgálta a felekezeti iskolák érettségijére a miniszter által kiküldött kormánybiztos. Tartalmi, [[pedagógia]]i szempontból fontos (de csak hellyel-közzel megvalósult), mai szemmel is elismerésre méltó követelmény volt, hogy az érettségi ne csak a lexikális tudást mérje fel, s ne az aprólékos adatok bemagoltatása legyen a célja, hanem a tanuló gondolkodását, szellemi érettségét s az alapismeretek biztos tudását kérje számon.
[[1905]]-ben a [[Fejérváry-kormány|rövid ideig miniszterkedő]] [[Lukács György (politikus)|Lukács György]] (aki nem tévesztendő össze
===A vizsgatárgyak változásai===
== A magyar érettségi rendszer ma ==
| |||