„Kossuth Lajos emlékezete Erdélyben” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
8. sor:
A [[bécsi döntés]]sel Magyarországhoz visszacsatolt [[Nagyszalont]]án 1940 őszén [[Tóth András]] Kossuth-szobra visszakerült talapzatára, de a Kossuth-kultusz feléledésének egészében nem kedvezett a politikai légkör. [[Sándor József]], az agg [[EMKE]]-elnök [[Kolozsvár]]t az [[1941]]. [[március 15]]-i ünnepélyen megpróbálta ugyan – magasra emelve Kossuth poharát – felszólítani a magyar kormányt, hogy maradjon távol a [[németek]] háborújától, de ez a Kossuth-idézés immár pusztába kiáltott szó maradt. A magyarság is belesodródott a háborúba. Az "ellabancosodott szellem és közélet" ellen [[Szenczei László]] emelt szót ''Kossuth és Erdély'' c. cikkében, tiltakozva a [[duna]]i népek testvériségét sürgető száműzött államférfiú emlékének elhanyagolása miatt. "[[Erdély]] valamennyi népe számára – írta 1943-ban – újra végzetszerűen időszerű Kossuth és az ő eszmevilága. Csak az ő szellemi tarsolyában találhatunk írt Erdély bajaira és azokra a nagy problémákra, amelyek minden gondolkodó erdélyi embert foglalkoztatnak, bármily nyelven beszéljenek is."
[[Fájl:Kossuth Lajos statue in Havad.jpg|bélyegkép|jobbra|Kossuth portrészobra ([[Havad]], felavatva [[2010]]. [[március 15.]])]]
Új jelleget kapott Kossuth Lajos emlékezete a [[népi demokrácia]] 1945-ben kezdődő kísérleti szakaszában. Az [[MNSZ]] [[románok|román]]-[[magyarok|magyar]] együttműködést keresve felújította 1848-49 hagyományait, s a teljes Kossuth-kép helyreállítására előtérbe helyezte Kossuth és a havaselvi [[Nicolae Bălcescu]] megegyezését s az emigrációban született [[Duna]]-konföderációs tervet. Az újra- és átértékelés körül támadt sajtóvita tisztázta a magyar demokrácia nagy személyiségének egyetemes nemzetközi jelentőségét. Kossuth halálának 60. évfordulója alkalmából [[Antal Árpád]] már félreértések nélkül emelte ki'' Kossuth Lajos a magyar népköltészetben'' c. írásában nemcsak a forradalmi kezdet harci derűjét és a [[Bach-korszak]]beli bús Kossuth-dalok titkos reménységeit, hanem hivatkozik a szomszédos népek dalkincsében megjelenő Kossuth-emlékekre is, mintegy igazolva, hogy "...a félbemaradt forradalom megvalósítása csakis az együtt élő és szomszédos népek testvéri összefogásának eredményeként jöhet létre".
Hiába tért ki azonban a történeti emlékezés a "turini remete" román kapcsolataira, így Alecsandri és Kossuth találkozására vagy a kapcsolatfelvételre [[Alexandru Ioan Cuza]] (1859 – 1866, lemondatva) moldva-havaselvi, egyben első [[Románia]]-i fejedelemmel, az államnemzet-koncepció központosító törekvései során újra előtérbe került a még Habsburg-gyökérzetű egykori román Kossuth-ellenesség. A homogenizálás erősödésével Kossuth Lajos emlékezete újra teljesen eltűnt.
[[Fájl:Nagyszalonta3.JPG|bélyegkép|jobbra|Kossuth Lajos szobra [[Nagyszalonta|Nagyszalontán]]]]
A [[román nemzeti kommunista diktatúra]] bukásakor jelképessé vált, hogy [[1989]]. [[december 22]]-én este a forradalmi hangulatú nagyszalontai ifjúság a Kossuth-szobor elé vonult, és ott tüntetett. Az új [[bukarest]]i parlamentbe bekerült szélsőséges elemek azonban nyílt történelemhamisítással gyalázni kezdték Kossuth emlékét. Ugyanakkor [[Székely János (költő)|Székely János]] ''Három kis (nemzeti) botrány'' c. írásában Kossuth személye körül érezte megtestesítve a [[nacionalizmus]] kinövéseit s annak elítélendő magyar kultuszát. Önmagát és önmagunkat marcangoló beállításával szemben a [[Látó (folyóirat)|Látó]] közölt cáfoló választ.
| |||