„Kolozsvári Grandpierre Emil” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Pataki Márta (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
4. sor:
==Élete==
 
Francia eredetű [[Erdélyerdély]]i családban született, dr. Grandpierre Emil és Krassowszky Janka Margit gyermekeként Kolozsváron, 1907-ben, református vallású. [[1924]]-ben [[Budapest]]re költözött. A pécsi [[Erzsébet Tudományegyetem]] Bölcsészettudományi Karán diplomázott, olasz-francia és filozófia szakon. 24 éves korában, [[1931]]-ben jelent meg első regénye ''A rosta'' címmel. Dolgozott többek közt a Statisztikai Hivatalban, az Iparművészeti Iskolában, valamint a [[Magyar Rádió]] dramaturgiai osztályán. [[1941]]-től 3 éven keresztül a Franklin Társulat Kiadóvállalatának lektora. A [[II. világháború]] után szovjet hadifogságba került, onnan visszatérvén a Magyar Rádió Irodalmi Osztályának vezetője majd helyettes műsorigazgatója lett [[1949]]-ig. [[1950]]-től [[1951]]-ig a Hungária, illetve a Szépirodalmi Könyvkiadó lektora.
 
[[1934]]. [[április 22]]-én Budapesten feleségül vette a római katolikus Hönich Lenke Máriát, Hönich Henrik és Beck Irén leányát.<ref>Budapest V. ker. polgári házassági akv. 223/1934. folyószám.</ref> Házasságuk azonban [[1943]]-ban válással végződőtt.<ref>Budapesti kir. tszék 2P.36329/6-1943. sz. végítélete.</ref>
[[1956]] után kezdődött érett írói korszaka, sorra jelentek meg esszékötetei: az ''Utazás a valóság körül'', az ''Eretnek esszék'' és ''A beton virágai''. Kétszer nyerte el a [[Baumgarten-díj]]at (1941, 1944), és a [[József Attila-díj]]at (1964, 1975), valamint 1980-ban [[Kossuth-díj]]at kapott. Életműve a [[Magvető Könyvkiadó]]nál jelent meg.
 
Dolgozott többek közt a Statisztikai Hivatalban, az Iparművészeti Iskolában, valamint a [[Magyar Rádió]] dramaturgiai osztályán. [[1941]]-től 3 éven keresztül a Franklin Társulat Kiadóvállalatának lektora. A [[II. világháború]] után szovjet hadifogságba került, onnan visszatérvén a Magyar Rádió Irodalmi Osztályának vezetője majd helyettes műsorigazgatója lett [[1949]]-ig. [[1950]]-től [[1951]]-ig a Hungária, illetve a Szépirodalmi Könyvkiadó lektora.
 
[[1956]] után kezdődött érett írói korszaka, sorra jelentek meg esszékötetei: az ''Utazás a valóság körül'', az ''Eretnek esszék'' és ''A beton virágai''. Kétszer nyerte el a [[Baumgarten-díj]]at (1941, 1944), és a [[József Attila-díj]]at (1964, 1975), valamint [[1980]]-ban [[Kossuth-díj]]at kapott. Életműve a [[Magvető Könyvkiadó]]nál jelent meg.
[[Kép:Kolozsvári Grandpierre Emil sírja.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Kolozsvári Grandpierre Emil sírja [[Budapest]]en. [[Farkasréti temető]]: 7/4-1-103.]]
 
41 ⟶ 45 sor:
* Szépen gondolj rám (regény, 1990)
* A kárhozat angyala (kisregények, 1990)
 
==Jegyzetek==
{{források}}
 
==Források==
50 ⟶ 57 sor:
* [http://mek.oszk.hu/00200/00219 Kolozsvári Grandpierre Emil: A lóvátett sárkány]
* {{PORT.hu-person|15425|Kolozsvári Grandpierre Emil}}
 
== További irodalom ==
*{{RMIL|3}}