„Kordofon hangszerek” változatai közötti eltérés

a
nincs szerkesztési összefoglaló
a
A húros hangszerek első ismert ábrázolása a [[Les Trois Frères-barlang]]ban található, a [[barlangrajz]] az i. e. 13-15 000 években keletkezett.
 
== MűködéseVáltozatai ==
A legegyszerűbb, legősibb húros hangszer, a [[zenélő íj]] egy egyszerű húrhordozó szerkezetből és az arra kifeszített egyetlen húrból áll. Csatlakozhat hozzá még egy kivájt [[Lopótök|tök]] hangszertest, rezonátor, vagy ezt a szerepet betöltheti a zenész szájürege is, amely segít a húr rezgésének hang formájában való kisugárzásában. Lényegében ugyanezeket az elemeket foglalják magukba a legösszetettebb húros hangszerek is.
 
Annak alapján, hogy a húr, a húrhordozó és a rezonátortest hogyan illeszkedik egymáshoz, a hangszerek [[Sachs–Hornbostel-féle osztályozás]]a a kordofon hangszereknek két fő osztályát különbözteti meg: az [[Egyszerű kordofon hangszerek|egyszerű]] és az [[összetett kordofon hangszerek]]ét.
 
== Működése ==
Eltérően a legtöbb [[Aerofon hangszerek|aerofon hangszertől]], ahol a különböző hangmagasságokat elsősorban a rezonátor hosszúságának megváltoztatásával lehet előállítani (hanglyukak, tolócső stb.), a kordofonoknál ezt jellemzően az elsődleges rezgéskeltő alkatrész, a húr tulajdonságainak módosításával érhetjük el. Azt is mondhatjuk, hogy az elsődleges rezgéskeltő nem is a kifeszített húr, hanem az azt gerjesztő köröm, [[pengető]], kalapács vagy [[vonó]], a kifeszített húr pedig maga is egyfajta rezonátorként megformálja, állandósítja a hangot, tárolja energiáját, hogy azt egy további, más elven működő rezonátornak, hangsugárzónak adja tovább.