„Kvantum-elektrodinamika” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
8. sor:
A [[kvantummechanika]] fejlődése a fény [[hullám-részecske kettősség|kettős természetének]] felismerésével: a [[feketetest-sugárzás]] ([[Max Planck]] [[1900]]) és a [[fotoeffektus]] magyarázatával ([[Albert Einstein]] [[1905]]), a [[foton]] felfedezésével kezdődött. Az elektromágneses kölcsönhatás alapvető szerepet játszott a kvantummechanika, s ugyanakkor a [[speciális relativitáselmélet]] megszületésében. [[Louis de Broglie]] ([[1924]])tette általánossá a [[hullám-részecske kettősség]] elvét, kimondva, hogy minden anyagi részecskének van hullámtermészete is.
Egy [[tömegpont]]ot nemrelativisztikus esetben a [[Schrödinger-egyenlet]] ([[Erwin Schrödinger]], [[1926]]), relativisztikus esetben a [[Dirac-egyenlet]] ([[Paul Dirac]], [[1928]]) ír le. A [[hidrogénatom]] [[színképvonal]]ait (
Lehetséges azonban kvantálni ([[kanonikus kvantálás]]) a [[harmonikus oszcillátor]] analógiájára a [[Maxwell-egyenletek]]ből származó energiakifejezést ([[Werner Heisenberg]], [[Max Born]], [[Pascual Jordan]] [[1926]], úgyhogy tiszta sugárzási tér esetén a „Schrödinger-egyenlet” szerepét tulajdonképpen a Maxwell-egyenletek
Ezeken az alapokon egymástól függetlenül [[1946]]-ban [[Sin-Itiro Tomonaga|Tomonaga]] és [[1948]]-ban [[Julian Schwinger|Schwinger]] felépítette a '''kvantumelektrodinamika''' kerek elméletét. Ennek során perturbációszámítással tetszőleges pontossággal tudták reprodukálni a kísérleti eredményeket, miután megoldottak egy rémítő problémát. A számolások magasabb rendjében ugyanis a „korrekciók” végtelennek adódtak. Rájöttek azonban, hogy ez az elektron ''sajáttömegének'' és ''sajáttöltésének'' végtelen volta miatt van így (ld. [[klasszikus elektronsugár]]). Amit a kvantumelektrodinamikai számítások során a Lagrange-függvényben viszont az ún. ''csupasz tömeg'' és ''csupasz töltés'' van jelen, s a két végtelen mennyiség „különbsége” adja a ''megfigyelhető tömeget és töltést''. Az összes fellépő végtelen ezen két típus valamelyikébe tartozott, így a végtelenek konzekvens módon eltávolíthatónak bizonyultak. Eljárásukat [[renormálás]]nak hívjuk.
| |||