Iskoláit szülővárosában végezte, [[Budapest]]en elkezdett [[jog]]i tanulmányait félbeszakítva újságíró lett. A [[Pécsi Napló]]nál (1912-16) és a [[Szegedi Híradó]]nál (1914) dolgozott, majd [[Arad]]on telepedett le, ahol a két [[világháború]] között számos [[erdély]]i lap munkatársává vált. Szerkesztette és kiadta a mindössze 8 számot megért [[Fekete Macska (kiadvány)|Fekete Macska]] c. könnyű fajsúlyú revülapot (1922-23), e lap grafikáit és fejléceit [[Lóránt-Lassner Sándor]] rajzolta.
Írt [[Költészet|vers]]eket, tárcanovellákat[[tárca]]novellákat, [[operett]]- és slágerszövegeket[[sláger]]szövegeket, azonban mint műfordító volt a legfoglalkoztatottabb. Bemutatta [[magyar nyelv]]en a kortárs román költészetet antológiával ''Szerelmes kert'' c. antológiájában (Arad 1924) és a klasszikus román líra jeles alkotásaival kiegészített kötetben, ''Klasszikus kert'' ([[Kolozsvár]], 1930). Ebben a Văcărescu család költő-tagjaitól Anghelig halad végig, a modernekből pedig Blaga, Crainic, Eftimiu, Minulescu költészetét kedveli leginkább. Nyersfordítás után, csekély nyelvismerettel fordított, saját nyilatkozata szerint inkább "a vers lelké"-nek visszaadására törekedett. Fordításaiban sajátosan keveredik fogékonysága a korszerűség iránt a könnyed szalonirodalmisággal. A hatásvadászó üzleti irodalom csábítása különösen tárcanovelláit tartalmazó kötetén (''Genovéva hercegnő bőre''. [[Temesvár]], 1923) érezhető, amelyben [[svájc]]i, [[Olaszország|olasz]] és [[franciaország]]i úti élményeiből merítve a világvárosok előkelő alvilágának figuráit elevenítette meg. Főleg a [[szexualitás|szexuális]] szenzációra építi könnyedséggel megírt történeteit, mintegy minősítve ezzel a sorozatot is, amelyben megjelent (''Pán-Könyvtár''). Verskötete: ''Ének két halotti maszkról'' (Arad 1926).
