Síkfőkút Project

Történeti előzmények

A Síkfőkút Project interdiszciplináris hosszú távú (long-term) bioszféra kutatási programot az IBP és a MAB nemzetközi programok keretében egy hazai klímazonális cseres tölgyes erdő komplex kutatására 1972-ben alapították Prof. Jakucs Pál vezetésével (Jakucs 1973).

A Síkfőkút Project fő célkitűzése kezdetben az IBP és a MAB nemzetközi programokkal összhangban egy hazai klímazonális cseres-tölgyes erdő szerkezetének és működésének feltárása volt. A project főbb kutatási témakörei az 1972-1979 között többek között a következők voltak: az autotróf és heterotróf szintek térbeli és időbeli struktúrájának és dinamikájának a felmérése, a primer és a szekunder produkció mérése, a víz és tápanyagciklusok, valamint az energiáramlás folyamatainak feltárása, továbbá a háttér-tényezők (klímatikus és talajtani) folyamatos monitoring jellegű vizsgálata. Az eredmények összefoglaló szintézisére a Jakucs Pál által szerkesztett "Ecology of an oak forest in Hungary - Results of Síkfőkút Project" c. 546 oldalas tanulmánykötetben került sor.

A globális környezeti tényezők megváltozása következtében 1980-as évektől kezdődően az erdőben - hasonlóan az ország más cseres-tölgyes állományaihoz - jelentős mértékű fapusztulás indult meg, ezért a kutatások ettől kezdve az erdő egészségi állapotában bekövetkező változások tisztázására, a kocsánytalan tölgy pusztulás okainak a feltárására, a fapusztulással összefüggő erdőszerkezeti és működési változások vizsgálatára koncentrálódtak. A 90-es évektől kezdődően az un. hosszú-távú (long-term) kutatások kerültek előtérbe, a korábban végzett vizsgálatok megismétlése alapján a bekövetkezett globális változásoknak (felmelegedés, csapadékhiány) az avarbomlás sebességére kifejtett hatásainak a tanulmányozása került előtérbe. A hosszú-távú meteorológiai vizsgálatok ugyanis kimutatták, hogy az elmúlt évtizedek folyamán az erdő melegebbé, szárazabbá vált.

A kutatóterület kapcsolata az ILTER (International Long-Term Ecological Research) hálózattal 1993-ban vált intenzívebbé, amikor J. Gosz, az ILTER akkori vezetője látogatást tett a Síkfőkúti erdő kutatóterületén. A Kiskun LTER Project-tel (vezetője: Kovács Láng Edit) és a Balaton Project-tel (vezetője: Herodek Sándor) létrehozták a hazai LTER hálózatot és bekapcsolódtak a nemzetközi ILTER, valamint a GTOS (Global Terrestrial Observing System) hálózatba is. A magyarországi LTER hálózat vezetője Kovács Láng Edit, aki egyben tagja az ILTER Bizottságnak is. A Budapesten 1999. június 22. - 25. között megrendezett 2. regionális ILTER Workshop-on a kongresszus külföldi résztvevői közül 15-en, köztük amerikai kutatók is megtekintették a Síkfőkút Project-et. Látogatásuk alkalmával - megismerve az ott folyó avarbomlással kapcsolatos kutatásainkat - az amerikai kutatók javasolták a Síkfőkút Project avarlebomlással kapcsolatos vizsgálatainak az U.S. LTER DIRT (Detritus Input and Removal Treatment) projectbe való bevonását. A közös kutatás előkészítését mintegy 2 éves munka előzte meg. A szorosabb együttműködés kialakítása érdekében az amerikai kutatókkal 2000-ben közös MTA-OTKA-NSF pályázatot nyújtottunk be, így lehetővé vált, hogy 2000 őszén amerikai kutatók személyes részvétele és irányítása mellett a Síkfőkút Projecten létrehozhatták a DIRT hosszú távú talajvizsgálati kísérleti parcellákat.

A kapcsolat intenzitását mutatja, hogy jelenleg is több nemzetközi kutatócsoporttal, kutatóhálózattal (ILTER, DIRT, ENFORS, ALTERNET) állnak kapcsolatban, akikkel a közös munka folyamán alkalmazott módszerek beállítását, vizsgálatokat és felméréseket végznek, eredményeik egyeztetését, összehasonlítását végzik, valamint nemzetközi konferenciákon közösen vesznek részt.

A terület általános jellemzése

A modellterület az Északi Középhegység bükkhegységi tagjának déli, dombvidéki táján, Egertől 6 km távolságra K-ÉK-i irányban található. A „Síkfőkút Project” földrajzi koordinátái: szélesség 47°55’; hosszúság 20°46’, tengerszint feletti magasság 320-340 m. A cseres-tölgyes talaja agyagbemosódásos barna erdőtalaj (Stefanovits 1985). A Síkfőkút Project kijelölt erdő állományát a hosszú távú zavartalan vizsgálatok biztosítása érdekében az Országos Természetvédelmi Hivatal 9/1976 OTVH számú határozatával „kutatási célú természetvédelmi területté” nyilvánította (Jakucs 1985). A kezdetben 64 hektáros, ma 27 hektáros védett erdő a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának felügyelete alatt áll.

A Síkfőkút Project az egyik legjobban szervezett hazai hosszú-távú (long-term) ökológiai kutatási project, infrastrukturálisan jól kiépített, létesítményei között található két kutató faház, egy 25 m magas meteorológiai műszertorony, szabadföldi meteorológiai mérőállomás, villanyáram, telefon. A long-term project alapítása óta eltelt több, mint 30 év folyamán, a nemzetközi programokhoz is kapcsolódó kutatásokba az ország számos kutatója, kutatóintézete ill. egyetemi tanszéke kapcsolódott be. A project külföldi szakmai körökben is jól ismert, nemzetközi viszonylatban is számon tartott reprezentatív kutatóhely.

A terület földrajzi adottságai, jellemzői

A Bükk hegység az Alföld északi szélén húzódó Északi-középhegység egyik tagja. Korra nézve a legidősebb a hegységsorban. Felépítését tekintve a környező vulkanikus felhalmozódásokkal szemben nagyobb részt tengeri üledékből (mészkő, dolomit, stb) alakult ki (Örvös János). Síkfőkút, a Magyarország kistájainak katasztere besorolása alapján az Egri-Bükkalja kistájhoz tartozik. A kistáj Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén helyezkedik el. Területe 480 km², 126-480 m tengerszint feletti magasságú, enyhén Dél-DK-nek lejtő hegységelőtéri dombság.

Források:

Jakucs P. (1973): „Síkfőkút Project”. Egy tölgyes ökoszisztéma környezetbiológiai kutatása a bioszféra-program keretén belül. (Environmental-biological research of an oak forest ecosystem within the framework of the biosphere program). MTA Biol. Oszt. Közl. 16: 11-25. [SP No. 1]

Jakucs P. (ed.)(1985): Ecology of an oak forest in Hungary. Results of „Síkfőkút Project” 1. - Akadémiai Kiadó, Bp.

Stefanovits P. (1985): Soil condition of the forest. In: Ecology of an oak forest in Hungary. Results of „Síkfőkút Project” 1. (Ed.: Jakucs). 50-57. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Örvös János (1962): Bükk Útikalauz, Budapest