Wikipédia

„Vittorio Alfieri (drámaíró)” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
[[Fájl:Ritratto di Alfieri François-Xavier Fabre.jpg|bélyegkép|jobbra|220px|Vittorio Alfieri]]
{{szubcsonk|2011. szeptember 23., 09:44 (CEST)}}
'''Vittorio Amadeo Alfieri''' gróf ([[Asti]], [[1749]]. [[január 16.]] - [[Firenze]], [[1803]]. [[október 8.]]) egy olasz drámaíró, költő és író volt.▼
{{forma|1=}}
▲Vittorio Amadeo Alfieri gróf (Asti, 1749 január 16 - Firenze, 1803 október 8) egy olasz drámaíró, költő és író volt.
 
==Életrajz==
"Asti városában, Piemontéban, 1749 január 17-én jómódú, nemes és becsületes szülők sarjaként jöttem világra." Ekképp ír magáról Vittorio Alfieri - az olasz Settecento legnagyobb tragédiaírója - az 1790 körül alkotott "Életem" című önéletrajzában. Rövid, de mozgalmas élete során a szerző ezt az irodalmi műfajt sem hanyagolja el. Vívódó jelleme egyébiránt - amellett, hogy kalandos életének egyik okozója lesz - egyszersmind a nyugtalan romantika egyik előfutárává tesz őt.
 
Előkelő gazdag családból származott, de apját már egy éves korában elvesztette s így csak nagyon hiányos nevelést kapott. A katonai pályára lépett, de ezt csakhamar megunván 1767-től 1772-ig keresztül-kasul utazta [[Európa|Európát]] anélkül, hogy tulajdonképpen valamit tanult volna. 1775-ben «Cleopatra» című szomorújátékával a nyilvánosság elé lépett; ez ugyan nem valami jó mű volt, de annyi jelentőséggel mégis bírt, hogy iróját további munkálkodásra buzdította. 1777-től, hosszabb ideig Siénában s [[Firenze|Firenzében]] tartózkodott. Itt ismerkedett meg a szép és szellemes Albany Lujza grófnővel, [[Stuart Károly Eduard]] angol trónkövetelő nejével, s csakhamar sírig tartó barátságot kötött vele. [[Dante]], [[Macchiavelli]] s más régebbi irók tanulmányozása köztársasági hajlamokat ébresztett föl benne, aminek munkáiban is kifejezést adott. 1785-ig tíz szomorújátékot irt. E művei az eszmék gazdagsága, a bennük nyilvánuló érzelem melegsége s erőteljes kifejezéseinél fogva nagy nevet szereztek neki hazájában; voltak azonban ócsárlói is, akik nyers irályát lobbantották szemére, azért Alfieri alaposan átdolgozta munkáit s később is különös figyelmet fordított irályára. Stuart halála után Alfieri együtt élt Stuart özvegyével és [[Párizs]]ban telepedett le. Rajongó köztársasági lévén, lelkesedéssel üdvözölte a [[francia forradalom]] kitörését s a [[Bastille]] bevételét ódában énekelte meg. A következő évek eseményei azonban kiábrándították republíkánus rajongásábó és barátnőjével visszatért Firenzébe. Birtokait a konvent elkobozta s ezért halálosan meggyűlölte a franciákat; gyűlöletének a halála után 10 évvel megjelent ''Misogailo'' című munkájában megfelelő kifejezést is adott. Hazájába visszatérve, magasabb műveltség elnyerésére s különösen a [[görög nyelv]] tanulására szentelte magát és rövid idő alatt bámulatos eredményt ért el. Túlfeszített munkálkodása azonban betegágyba döntötte s nem sokára meg is halt. Utolsó éveiben teljesen elveszítette kedélyét s a világtól elvonulva élt. Barátnője Firenzében temettette el a [[Santa Croce templom]]ban. Nyugvóhelyét Canova által faragott emlékkő jelzi.
 
==Munkássága==
 
Alfieri 20 melodrámát és 6 vígjátékot irt. Az olasz tragikai irodalom úttörőjének mondják s dicsőségét leginkább annak köszönheti, hogy munkáival igaz haza és szabadságszeretetet költött fel honfitársaiban. Mindig a magasztosért rajong s hőseit rendesen merev heroizmus jellemzi; darabjaiban kerüli a cicomát, fölösleges sallangot s rendesen nagyon kevés szereplői vannak, miáltal bizonyos hidegség vonul rajtuk végig, ami előadásukra is nagy befolyással volt. Nyelvezete s verselése összhangban van ezzel, s bár az előbbi mindig erőteljes, helyes és nemes, mégis színtelen, verseiből pedig hiányzik a harmónia. Vígjátékai koránt sem oly sikerültek, mint tragédiái; többnyire politikai tendenciájuk van s hiányzik belőlük a komikum. Többi munkái közül különösen szatirái érdemelnek említést. Irt ódákat, szonetteket, epigrammákat, vegyes költeményeket, végül egy hőskölteményt ''L'Etruria vendicata'' címmel, négy énekben. Prózái közül különösen említésre méltó teljes őszinteséggel megirt önéletrajza, melyet csak halála előtt négy hónappal szakított meg. Különös sikerrel fordította [[Sallustius]]t. Összes munkái ''Opere'' címmel [[Pisa|Pisában]] jelentek meg (1805-1815) 22 kötetben. Színművei ''Tragedie'' címmel Milanesi által az eredeti kéziratok után revideálva Firenzében jelentek meg (1855) 2 kötetben. Később Mazzatinti adta ki ''Lettere e inedite'' címmel Alfieri munkáit 1890-ben [[Torino]]ban.
 
==Forrás==
 
* {{Forrásjelzés-Pallas}}
 
[[Kategória:Olasz írók, költők]]
 
[[be:Віторыё Альф'еры]]
[[be-x-old:Віторыё Альф'еры]]
[[bg:Виторио Алфиери]]
[[ca:Vittorio Alfieri]]
[[cs:Vittorio Alfieri]]
[[de:Vittorio Alfieri]]
[[en:Vittorio Alfieri]]
[[eo:Vittorio Alfieri]]
[[es:Vittorio Alfieri]]
[[fr:Vittorio Alfieri]]
[[gl:Vittorio Alfieri]]
[[it:Vittorio Alfieri]]
[[ja:ヴィットーリオ・アルフィエーリ]]
[[ko:비토리오 알피에리]]
[[la:Victorius Alfieri]]
[[nl:Vittorio Alfieri]]
[[pl:Vittorio Alfieri]]
[[pms:Vitòrio Alfé]]
[[pt:Vittorio Alfieri]]
[[ro:Vittorio Alfieri]]
[[ru:Альфьери, Витторио]]
[[sl:Vittorio Alfieri]]
[[sv:Vittorio Alfieri]]
[[tr:Vittorio Alfieri]]
[[uk:Вітторіо Альф'єрі]]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Vittorio_Alfieri_(drámaíró)”