„Budapesti Harisnyagyár Felszabadulás Szocialista Brigádja” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Tóth 2003b
Címke: HTML-sortörés
a jav.
150. sor:
A cikkhez csatolt három sajtófotóból kettő munkavégzés közben ábrázolja a munkásnőket. A harmadik kép az Állami Díj parlamenti átvételén készült, ahol az asszonyok – a gyári szakszervezeti titkár és a gyári párttitkár társaságában – [[Fock Jenő]]t fogják körbe.{{azonos|Tóth 2003b 129}}
 
{{idézet3|„Micsoda szürke kis veréb egy harisnyagyári munkásnő! Hajnalban kel, léptei sietős ritmusban kopognak az alvó kövezeten…” Ezután beérkezik a munkásnő a gyárba, és ekkor már érzékelhető az a „többlet”, amiben más, mint társai. Ez a Felszabadulás szocialista brigád közösségének ereje.|Tóth Eszter Zsófia a Nők Lapja cikkét idézi tömörítve{{azonos|Tóth 2003b 129}}}}
A ''[[Nők Lapja]]'' újság ''Kitüntetés és Rang''<!--sic--> című cikkében szintén a közösség erejét emelik ki, szembeállítva azt az egyéni teljesítményekkel. A cikk a brigádtagokat – miniportré helyett – csak egy-egy mondatban jellemzi a fényképeik alatti képaláírásokban, a folyószövegben elsősorban a „valódi szocialista közösség” bemutatására törekszik.{{refhely|Tóth 2003|5–6. o.}} A cikk azt az üzenetet sugallja, hogy az asszonyok kollektívábana értékkollektívának elköszönhetik az elért eredményeiket, arraazokra külön-külön nem lettek volna képesek.{{refhely|Tóth 2003b|130. o.}}
 
A ''[[Népszabadság]]''ban ''Miért éppen a kilenc asszony?'' címmel mutatták be a díjazottakat. A szerző a munkásnőket – utalva a gyárban uralkodó hőségre és párára – a „textilipar kohászai” jelzővel illeti, elsősorban a hibátlan munkavégzést, a közös kirándulásokat, a társadalmi munkában való részvételt emeli ki.{{refhely|Tóth 2003|6. o., idézve: György István, Népszabadság, 1970. április 9.}}