„Pantikapaion” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Kurgus (vitalap | szerkesztései)
- fake image
Hkbot (vitalap | szerkesztései)
a Bottal végzett egyértelműsítés: Megara –> Megara (attikai)
46. sor:
 
== Régészete ==
A település történetére nézve a régészeti leletek is tájékoztatásul szolgálnak. Az első évszázadokban szinte kizárólag görög importtermékek találhatók [[Rodosz (település)|rodoszi]], [[korinthosz]]i, [[szamosz]]i és [[athén]]i műhelyekből. A [[kercsi kerámia]] speciálisan Pantikapaion számára Athénben gyártott edénytípus, mint a [[megaraMegara (attikai)|megarai]]i tálak, de a [[terrakotta]]-áruk és a fémtárgyak is ezek közé tartoznak. A helyi mesterek a görög stílusokat követték, talán azért, mert onnan származtak, talán csak azért, mert a kor divatja ezt követelte meg. A város már az [[i. e. 6. század]] közepén saját ezüstpénzt vert, az első saját verésű aranypénzek az i. e. 4. században tűntek fel. A legkorábbi időkben is voltak vasműves és bronzműves műhelyek. Ezekről feltételezik, hogy a helyi etnikumok, a [[maiótészek]], [[szkíták]] és [[szarmaták]] tagjai voltak.
 
Pantikapaion régészeti feltárása már a [[19. század]] óta folyik. A város a Mithridatész-hegy oldalában épült. Teraszos, támfalas szerkezetű. A meredek hegyoldalakon az esős és hűvös éghajlat miatt az épületek az anyaországban ismeretlen magastetőkkel épültek, és vastag falúak. [[Publius Ovidius Naso|Ovidius]], akit „csak” [[Tomisz]] városba száműztek, ami nincs olyan messze északon, így panaszkodott: ''„Ezen a helyen nincs más, mint ellenségek, hideg tenger és hideg levegő... csukott szemmel is láthatjuk Pontus jegét”'' (Ovidius: ''Tristia'', II. 185 kk., ''Ex Ponto'' VII.1–10.). A magánházak között van olyan, amelyik már a késői 7. században is állt, ezért feltehető, hogy a milétoszi kolónia egy létező falu mellé települt. Ezek egyszerű, négyszögletes, egy helyiségből álló lakások. A 6. század folyamán a házakhoz még egy, vagy akár több helyiséget is kapcsoltak. A gazdagabb polgárok frekókkal díszített falakat is megengedhettek maguknak. A 3. és 2. században már oszlopcsarnokokat is építettek, a szobákat stukkóval és terrakotta diszcsíkokkal látták el.