„Zsidó holokauszt Magyarországon” változatai közötti eltérés

== A kamenyec-podolszkijipodolszki deportálás és az újvidéki mészárlás ==

1939 és 1941 között körülbelül 10-20 ezer zsidó menekült Magyarországra [[Csehország|Cseh-]] és [[Lengyelország]]ból, [[Ausztria|Ausztriából]], [[Németország]]ból és [[Szlovákia|Szlovákiából]]. Ezek az emberek többnyire hamis papírokkal bujkáltak, mások a Belügyminisztérium alá tartozó [[Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság]] (KEOKH) nyilvántartásába kerültek és [[internálótábor]]okban vagy szabadlábon voltak. Az 1941-es [[népszámlálás]] szerint, valamint a [[Központi Statisztikai Hivatal]] legújabb elemzéseit is figyelembe véve, a kikeresztelkedettekkel együtt a magyarországi zsidók száma megközelítette a 800 ezer főt. A [[trianoni békeszerződés|trianon]] utáni magyarországonMagyarországon mintegy 480 ezer, az 1938-41 között Magyarországhoz került [[felvidék]]i, [[erdély]]i, [[délvidék]]i részeken és [[Kárpátalja|Kárpátalján]] összesen 320 ezer fő élt.<ref>A magyarországi zsidóság statisztikája településenként. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1993.</ref><ref>Dolányi Kovács Alajos: A keresztény vallású, de zsidó származású népesség a népszámlálás szerint. In: ''[[Magyar Statisztikai Szemle]]'', 1944. 4-5. 95-103.</ref> A „rendezetlen állampolgárságú” zsidókat [[Kárpátalja|Kárpátaljára]] kezdték áttelepíteni. [[Kozma Miklós]], Kárpátalja kormányzói biztosa támogatta a betelepítést és nemsokára megszerezte [[Horthy Miklós]] [[kormányzó]] és [[Bárdossy László]] [[miniszterelnök]] hozzájárulását is. Júliusban, a [[Szovjetunió]] elleni háború megkezdésével párhuzamosan megkezdődött a magyar állampolgársággal nem rendelkező zsidók összegyűjtése. Az összegyűjtött, körülbelül 18 ezer embert először a kárpátaljai [[Kőrösmező]]re, majd innen több hullámban a [[Kárpátok]] túlsó oldalára, a [[Magyar Királyi Honvédség|magyar hadsereg]] műveleti területéhez tartozó [[ukrajna]]i területre szállították. Augusztus második felében a deportáltakat a magyar határtól mintegy 100 kilométerre lévő [[Kamenyec-PodolszkijPodolszk]] környékére szállították, ahol [[Fridrich Jeckeln]] [[SS]]-tábornok alakulatai a helyi zsidó lakossággal együtt augusztus 27-28-án tömeges kivégzésekben legéppuskázták őket. Amikor a magyar hatóságok tudomást szereztek a történtekről, több neves közéleti személyiség, mint [[Rassay Károly]], [[Slachta Margit]] és mások tiltakozásba kezdtek. A további kiszállításokat a térség irányítását átvevő németek leállították. A [[deportálás|deportáltak]] közül körülbelül 2-3 ezer ember sikeresen visszajutott Magyarországra. Összesen körülbelül 15-16 ezren haltak meg a kivégzésekben illetve a deportálás során velük szemben tanúsított embertelen bánásmód következtében.<ref>Geyer Artur: Az első magyarországi deportálás. In: ''Új Élet Naptár 1960-61'', Budapest 1960. 77.</ref>