„Szemere Pál (költő)” változatai közötti eltérés

Szemere Ferenc és Fáy Sára fia; [[Buda|Budán]], a Krisztinavárosban nevelkedett, ahol apja a magyar királyi helytartótanács ügyviselője volt. Iskoláit Budán, [[Kiskunhalas]]on, [[Nagykőrös]]ön, [[Pápa (város)|Pápán]], [[Sárospatak]]on, [[Pozsony]]ban és ismét Patakon járta [[1791]]–[[1804]] között. [[1805]]-ben királyi táblai jegyzőnek esküdött fel. [[1808]]. június 4-én ügyvédi vizsgát tett. [[1808]]–[[1809|09]]-ben Schedius [[esztétika]]i előadásait hallgatta a [[pest]]i egyetemen; ekkor alakult szoros barátsága [[Horvát István]]nal és [[Vitkovics Mihály|Vitkovics Mihállyal]], kialakítva az úgynevezett triászt, ami maradandó nyomokat hagyott irodalmunk történetében; ekkor fordult felé [[Kazinczy Ferenc]] figyelme, és rendszeres levelezésbe kezdtek; ekkor ismerkedett meg [[Kölcsey Ferenc]]cel. [[1810]]-ben munkatársa volt [[Kultsár István]]nak, a [[Hazai és Külföldi Tudósítások]] szerkesztőjének; számára az akkor nagyhírű ''Neuwieder Zeitung''-ot, a Tudósítások melléklapjaként fordította. [[1811]]-ben [[Vida László]] segédje volt a magyar színháznál. [[1817]]-ben [[Jenkowich Miklós]]sal, [[Fejér György (teológus)|Fejér Györggyel]] és Horvát Istvánnal megalapította a [[Tudományos Gyűjtemény]]t. [[1818]]-tól [[1829]]-ig [[Pest vármegye]] tisztikarában működött mint második alügyész. [[1828]]-ban egyik tagja volt a [[nádor]] által kinevezett bizottságnak, amely az Akadémia tervrajzát készítette. [[1831]]. február 16-án az [[MTA]] rendes tagjává választották a [[nyelvtudomány]]i osztályba. A [[Kisfaludy Társaság]]nak [[1840]]. február 1-jén lett tagja. Kizárólag az irodalomnak és művészetnek élt. Pesten és Pécelen lakott, ahol [[1861]]. [[március 14.|március 14-én]] meghalt. A Magyar Tudományos Akadémiában [[Kazinczy Gábor]] tartott fölötte emlékbeszédet az 1864 januári közülésen.