„Jakabffy Elemér” változatai közötti eltérés

a
→‎Életútja: Román ş és ţ cseréje ș és ț betűkre
a (→‎Életútja: Román ş és ţ cseréje ș és ț betűkre)
1903-ban a [[Eötvös Loránd Tudományegyetem|Budapesti Tudományegyetemen]] szerzett államtudományi, majd 1905-ben jogtudományi doktori oklevelet. Ügyvédi vizsgáját 1908-ban tette le, ezt követően nyitotta meg 1919-ig működő ügyvédi irodáját [[Lugos]]on. 1910 és 1918 között a [[Nemzeti Munkapárt]] színeiben a [[Boksánbánya|németboksán]]i választókerület országgyűlési képviselője volt.
 
[[Erdély]] 1920. évi Romániához való csatolását követően szülőföldjén maradt, ahol élénk politikai, publicisztikai és lapszerkesztői tevékenységet fejtett ki. 1922-től 1938-ig az [[Országos Magyar Párt]] (OMP) alelnöke, 1928-tól a bukaresti országgyűlés [[Bihar megye|Bihar]], majd 1931-től [[Szatmár megye]]i képviselője volt. [[II. Károly román király|II. Károly]] diktatórikus uralmának bevezetésekor és az OMP betiltásakor, 1938-ban megtagadta a belépést a [[Romániai Magyar Népközösség]]be (RMN) és visszavonult a politikai élettől. 1943-tól korábbi döntése dacára tevékenyen részt vett az RMN munkájában. 1944 augusztusában [[Bukarest]]be internálták mint „nemzetiségi túszt”, fogvatartásával a román kormány az Észak-Erdélyben rekedt [[Emil HaţieganuHațieganu]] biztonságát kívánta kikényszeríteni.
 
Végül Jakabffy csak nyolc hónap elteltével, 1945 áprilisában szabadult ki, kényszerlakhelyéül a hatóságok [[Hátszeg]]et jelölték ki. 1945-ben a [[Romániai Magyar Dolgozók Egyesülete]] hívta tagjai sorába, de megrendült egészségi állapotára hivatkozva a felkérést visszautasította. Hátszeget 1954-ben hagyhatta el, ezt követően [[Szatmárnémeti]]ben telepedett le, s hátra lévő éveit itt élte le visszavonultságban.
578 374

szerkesztés