„Tudor Arghezi” változatai közötti eltérés

'''Tudor Arghezi''' ([[Bukarest]], [[1880]]. [[május 21.]] – [[Bukarest]], [[1967]]. [[július 14.]]) [[Románok|román]] költő, prózaíró, műfordító, publicista. Eredeti neve Ion N. Theodorescu volt, írói álnevét, ahogy saját maga elmondta, az [[ArgeşArgeș]] folyó ókori nevéből – ''Argesis'' – vette. Más kritikusok szerint két híres eretnek, [[Arius]] és Géza(?), nevének egyesítéséből ered.

Ezután Arghezi kiváló műkritikus lett és védelmébe vette a [[sclerosis multiplex|szklerózis multiplexben]] szenvedő [[ŞtefanȘtefan Luchian]] román festőt, akit csalással vádoltak (az a gyanú merült fel ellene, hogy ő nem tud többet festeni, de megengedi, hogy mások munkáját ő írhassa alá)<ref>Arghezi, ''Luchian életéből'', ''Scrieri'', 617, 620-621 old.</ref>

Az [[első világháború]] kitörése után a [[liberális]] kormány ellen írt cikkeket. [[1918]]-[[1919]] között a VăcăreştiVăcărești-i börtönbe zárják árulás vádjával (többek közt [[Ioan Slavici]]-csal). [[1927]]-ben jelent meg, viszonylag későn, 47 évesen, első önálló verseskötete ''Cuvinte potrivite'' (Illő igék) címmel. [[1929]]-ben megjelenik első prózai könyve, a címe ''Icoane de lemn'' (Szentképek fából).

Ekkori költészetét és prózáját hit és tagadás, kétely és bizonyosságkeresés kettőssége, az emberi lét végső értelmének fürkészése jellemzi. Formavilágában a modern kifejezésformákból s a [[népköltészet]] és az [[ortodox vallás]]osság forrásaiból merít. ''Ochii Măicii Domnului'' (A Boldogasszony mosolya) című regénye még vallásos témáról szól, de már a ''Cimitirul Buna-vestire'' (Boldogasszony-temető) és a ''Lina'' (A virágáruslány) címűekben a politikai szatírákhoz hasonlóan bírálja a [[Román Királyság]] közéletének romlottságát. Újraéled korábbi lapja, a ''Bilete de papagal''([[1929]]-[[1930]];[[1937]]-[[1938]]) ''InformaţiaInformația Zilei'' névvel, amiben [[1943]]-ban közli a [[bukarest]]i német nagykövethez, Manfred von Killingerhez, a ''Baroane!'' (Báró uram!) című gúnyiratát, leleplező nyílt levelét. A hatóságok azonnal beszüntetik a lapot és Arghezit bírósági tárgyalás nélkül bebörtönzik a [[Târgu Jiu]]hoz közeli lágerbe.<ref>Deletant, 27 old.; Willhardt ''et al.'', 15 old.</ref> [[1994]]-ben szabadul ki, nem sokkal az [[Ion Antonescu|Antonescu]] rezsim bukása után. [[1948]]-tól kezdve a [[Kommunizmus|kommunista hatalom]] ünnepelt költője, kitüntetik különböző címekkel és díjakkal, a [[Román Akadémia]] tagjává választják.

* ''Tablete din ŢaraȚara de Kuty'' (Írások Kutyaországból), szatirikus utópia, 1933

* ''CadenţeCadențe'' (Ritmusok), 1964

* ''RăzleţeRăzlețe'', 1965