„Autonóm idegrendszer” változatai közötti eltérés

Az autonóm ''(vegetatív)'' [[idegrendszer]] szabályozza a [[Szervezet (biológia)|szervezet]] számos [[szerv|szervének]] és [[Szövet (biológia)|szövetének]] a működéseit, beleértve a szívizmot, a simaizmot, és a külső elválasztású mirigyeket. A [[belső elválasztású mirigy]]ek rendszerével ''(endokrin rendszer)'' együtt végzi azokat a finom belső beállításokat, amelyek szükségesek a szervezet optimális belső környezetének biztosításához. Az autonóm idegrendszernek, a szomatikus idegrendszerhez hasonlóan, afferens, kapcsoló, és efferens neuronjai vannak. Az afferens impulzusok a zsigeri receptorokból erednek, és afferens útvonalakon keresztül a központi idegrendszerhez futnak, ahol a kapcsoló neuronok különböző szinteken integrálják az információkat, majd az efferens pályákon keresztül az végrehajtó ''(effektor)'' szervekhez jutnak. A vegetatív idegrendszer működéseinek többsége nem tudatosul. Az autonóm útvonalak afferens szára preganglionaris és postganglionaris neuronból épül fel. A preganglionaris neuronok sejttestei a központi idegrendszerben helyezkednek el. (A gerincvelő szürke állományának oldalsó oszlopában, és a harmadik, a hetedik, a kilencedik és a tizedik agyidegek motoros magjaiban.) [[idegsejt|Axonjaik]] a postganglionaris [[idegsejt|neuronok]] sejttestein képeznek synapsist. Utóbbi neuronok sejttestei a központi idegrendszeren kívül csoportokba rendeződve vegetatív idegdúcokat, ganglionokat alkotnak. Az autonóm idegrendszer szabályozó működése gyors; ugyanakkor kiterjedt, mivel egy preganglionaris neuron számos postganglionaris neuronnal képezhet synapsistszinapszist. Az afferens és efferens rostoknak a nagy, hálózatos csoportosulásai és a hozzájuk kapcsolódó idegdúcok ''(ganglionok)'' vegetatív [[az emberi idegrendszer részei és funkciói|fonatokat]] ''(plexusokat)'' alkotnak a mellüregben, a hasüregben és a medencében.

Az afferens velőhüvelyes rostok a zsigerekből az idegsejtjeikhez futnak, amelyek vagy az agyidegek érző ganglionjaiban vagy a sacrospinalis idegek hátsó gyöki dúcaiban találhatók. A centralis [[Idegsejt|axon]] ezután belép a központi [[Emberi idegrendszer|idegrendszerbe]] és/vagy helyi [[reflexív|reflexívek]] alkotásában vesz részt, vagy fölszáll az autonóm idegrendszer magasabb központjaihoz, mint amilyen a [[hipotalamusz]]. Az autonóm idegrendszer afferens összetevője azonos a szomatikus idegekével, és részét képezi az egész idegrendszerben az általános afferens szegmentumnak. Egy vegetatív afferens ideg végződése nem ingerelhető hővel vagy tapintással, de annál inkább feszítéssel vagy oxygénhiánnyaloxigénhiánnyal. Miután az afferens rostok beléptek a gerincvelőbe vagy az agyba, valószínűleg a szomatikus afferens rostok mentén, vagy azokkal keverten haladnak.

Bár a vegetatív ganglion az a hely, ahol a preganglionaris rostok synapsist képeznek a postganglionaris neuronokkal, apró interneuronok is jelen vannak. Feltehetőleg módosíjákmódosítják az ingerület átvitelt.

Az acetilcholin [[receptor|receptorok]] a postganglionaris [[idegsejt|neuronok]] [[sejthártya|membránjának]] külső felszínén helyezkednek el. Fehérje-komplexek, amelyek a membránon átérő ''(transmembrán)'' fehérjemolekulákhoz kötődnek. Ha egyszer az acetilcholin ''(ACh)'' molekula kötődik a receptorhoz, a sejtmembrán fehérjemolekulájának szerkezete megváltozik, és a postganglionaris neuron ingerlése vagy gátlása jön létre. Az ACh receptoroknak két típusa van, amelyeket muscarinos és nicotinosnikotinos receptorként ismerünk. Ezeket a receptorokat azért nevezzük így, mert a nicotinosnikotinos receptorok specifikusan a nicotinranikotinra ''(a dohányból fő alkaloidája)'', és a muscarinos receptorok specifikusan a muscarinra ''(a légyölő galócából kivonható gombaméreg)'' reagálnak. Az acetilcholin mindkét fajta receptorhoz képes kötődni. Mind a szimpatikus, mind a paraszimpatikus preganglionaris neuronok végződéséből felszabaduló acetilcholin elsősorban a nicotinosnikotinos receptorokhoz kötődik a postganglionaris neuronon.

A ganglion-blokkoló anyagoknak két típusa van: a depolarizálók és a polarizációt gátlók. A nicotin magas koncentrációkban blokkoló anyagként viselkedik, mivel először izgatja a postganglionáris neuront és depolarizációt okoz, de utána depolarizált állapotban tartja az ingerelhető membránt. Ez utóbbi fázisban a postganglionáris neuron nem reagál semmiféle stimuláló anyag alkalmazására, függetlenül attól, hogy az melyik típusú receptort aktiválja. A hexamethonium és a tetraethylammonium azáltal blokkolja a ganglionokat, hogy kompetitíven gátolja az acetilcholin kötődését a nicotinosnikotinos receptor helyekhez.

Azoknak a paraszimpatikus és szimpatikus postganglionáris idegvégződéseknek az esetében, amelyeken acetilcholinacetilcolin szabadul fel transzmitter anyagként, az effector sejteken a receptorok muscarinosak. Ez azt jelenti, hogy a működés atropinnal akadályozható. Az atropin kompetitíve gátol úgy, hogy elfoglalja az effector sejtek cholinerg receptor helyeit.

A hipotalamusznak szabályozó hatása van az autonóm idegrendszerre és integrálja az autonóm idegrendszer és a neuroendokrin rendszer működését, amivel fenntartja a test homeostasisáthomeosztázisát. Alapvetően a hipotalamusz szabályozza az alsóbb vegetatív központokat az agytörzsben és a gerincvelőben. A hipotalamusz elülső részének ingerlése paraszimpatikus hatásokhoz vezet, míg a hipotalamusz hátsó részének stimulálása szimpatikus válaszreakciókat okoz. Emellett, az alacsonyabb agytörzsi központok, mint a vérnyomást, szívműködést, szabályozó vasomotor és a légzőközpontok a hálózatos állományban találhatók. Az autonóm idegrendszer szimpatikus része thoracolumbalis kirajzásának neuronjai és a rendszer paraszimpatikus része craniosacralis kirajzásának neuronjai a hálózatos állomány ([[formatio reticularis]]) közvetítésével kapják a felsőbb szintű központok szabályozó információit. Az agykéreg és a határkérgi rendszer ([[limbikus rendszer]]) különböző részeinek ingerlése autonóm idegrendszeri hatásokat vált ki, és feltételezhető, hogy ezek a [[hipotalamusz]] közvetítésével jönnek létre. Az agy magasabb központjai rendellenesen is befolyásolhatják az autonóm idegrendszer működéseit, és betegségeket válthatnak ki, mint például a szívdobogásérzést ''(arrythmiák)'', sőt még szívinfarktust ''(myocardialis infarctus)'' is.