Schleicher tanítványa, [[Johannes Schmidt]], a nyelvfaelmélet hiányosságait részubenrészben felismerve [[1872]]-ben tetté közzé saját elméletét, amelyet ''hullámelmélet''nek neveznek. Ennek előképe lehetett talán [[Adolphe Pictet]] 1859–83 között készült hullámelméletszerű nyelvtérképe. Hullámelméletében Schleicher nyolc [[izoglossza]]csoportot állított fel, amelyeket egymást részben átfedő [[halmaz]]szerű zárt ovális görbékkel szemléltetett. A halmazok közös részei jelképeztek egy-egy nyelvcsaládon belüli csoportot vagy nyelvet. {{refhely|Makkay Indoeurópai|51–57. o.}}
