„Marcus Cluvius Rufus” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bottal végzett egyértelműsítés: Tacitus –> Publius Cornelius Tacitus |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Lucanus –> Marcus Annaeus Lucanus |
||
3. sor:
A [[consul]]ságot [[41]]-ben töltötte be, állítólag része volt [[Caligula]] meggyilkolásában. [[Servius Sulpicius Galba római császár|Galba]] alatt helytartó volt [[Hispania|Hispaniában]], majd [[Aulus Vitellius római császár|Vitellius]] híve lett. [[Görög nyelv]]ű botrány-[[krónika|króniká]]jából, a '''Historiae'''ből ([[Történelem]]) csak kevés töredék maradt fenn. [[Publius Cornelius Tacitus|Tacitus]] kétszer említi meg (''Annales'' 13, 20. 14, 2.; ''Historiae'' 1, 8. 4, 43.), mindkétszer úgy, mint aki talán hívebben tudósít, mint [[Fabius Rusticus]], a [[Nero római császár|Nero]]-ellenes történetíró. [[Ifjabb Plinius]] is megemlíti leveleiben (''Epistolae'' 9, 19.). Ezen kívül Tacitus szerint kiváló szónok is volt, de hogy forrásként használta-e, nem bizonyított. Műve más történetíróknak forrásul szolgált, például [[Suetonius]] [[Római császárok időrendben|császár]]-[[életrajz]]aiban számos tőle származó, néhány magányos [[szó]]ra, kifejezésre, esetleg mondatra terjedő görög nyelvű betoldást találunk. Az események fő színhelyéül az udvart tette meg, szemléletére a [[monarchia|monarchikus]] érzület volt a jellemző, még ha Caligulát [[despotizmus|despotá]]nak, [[Claudius római császár|Claudius]]t gyengekezűnek ábrázolta is. Nerót, akinek [[élet]]ével műve feltehetően befejeződött, kedvezően mutatta be.
Ennek oka a következő: „''(Nero) … összegyűjtötte mindazokat, akikben volt valami költői tehetség, de jeles hírrel még nem dicsekedhettek. Ezek lakoma után összeültek és a magukkal hozott vagy csak ott kitalált verseket fűzögették és Nerónak üggyel-bajjal előadott szavait foldozgatták…''” (Tacitus: ''Annales'' 14, 16.). Ezen költői körhöz való tartozás a magasabb tisztségek elérésének lehetőségét is magában rejtette. A körnek olyan tagjai voltak, akik később nagy hírnévre tettek szert vagy a [[politika|politiká]]ban vagy az [[irodalom]]ban, például [[Nerva|Marcus Cocceius Nerva]], Aulus Vitellius, a későbbi császárok; az ifjú [[Titus Flavius római császár|Titus]], aki szintén császár lett; [[Silius Italicus]], az [[eposz]]költő, [[Marcus Annaeus Lucanus|Lucanus]], [[Petronius]], [[ifjabb Seneca]], [[Calpurnius Siculus]], vagy éppen Cluvius Rufus. Ebbe a társaságba tartozott [[Caius Calpurnius Piso]] is, a későbbi Piso-féle összeesküvés szervezője.
== Irodalom ==
| |||