„Jakovits József” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
14. sor:
Saját vallomása szerint festők hatottak rá ([[Vajda Lajos]], [[Max Ernst]], [[Joan Miró]], [[Pablo Picasso]]), de mindenekelőtt az őskori és a természeti népek művészete, az [[európa]]i klasszikus kultúrát kihívásnak érezte, de annak hatásaival is megbirkózott, beépítette művészetébe.
Mintegy ujjgyakorlatként születtek első munkái, [[arckép|portrék]] és [[életkép|zsánerfigurák]] (Vakoló, 1945, Zsákolók, 1945). Hamarosan a természeti formák áttörésével és absztrahálásával [[Absztrakt művészet|absztrakt]] szobrokat alkotott (''Akt'', 1946, ''Áttört akt'', 1946, ''Bagoly'', 1948). Egyidejűleg teljesen elvont kompozíciókat is készített drótból (''Hurkolás'', 1946, ''Szálló madarak'', 1947), valamint a szerves élet, a növekedés, a kibomlás képzetét felkeltő, szellemükben [[Hans Arp]] műveivel rokon szobrokat (''Növekedő'', ''Madár'', ''Flower'', 1947). Művészetének első periódusa (1945-48) rendkívül termékeny volt, szobrainak közel egyharmada készült ekkor. Műveiben a játékosság és a könnyedség is jelentkezett (''Hármas fókák'', 1946, ''Delfinek'', 1947), de a tragikus keserűség (''Gyermekgyilkosság'', 1947) és a groteszk keménység is (''Hitler'', 1946). Szobrait az aszimmetria és a formák változatos térbeli játéka jellemzi.
1951-től is egy szürreális [[Absztrakt művészet|non-figuratív]] szobrászat bontakozik ki keze alatt, jellegzetes példája ennek a ''Sztálini békegalamb'' c. robusztus kisplasztikája, amely címét megcáfolva a korszellemben uralkodó hatalomtól való félelmet fejezi ki. További öntörvényű szobrai az 1951-65-ig tartó korszakból: ''Hajóút'' (1951), Születik a ''Minotaurosz'' (1952), ''Triptichon'' (1958-60), ''Test és lélek'' (1957-1960), ''Életfa'', (1958-60), (''Angyal'', (1958-1960), ''Holdlovas'', (1959). Mindezekhez formatoposzait használta : maszkok, szarvak, karmok, szárnyak, halfarkok, stb.
| |||