„Jakovits József” változatai közötti eltérés

Autodidakta művész volt. A [[Magyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak]]ban dolgozott 1935 és 1944 közt. 1945-ben megismerkedett [[Vajda Lajos]] özvegyével, [[Vajda Júlia (festő)|Vajda Júlia]] festőművésszel, akivel össze is házasodtak, így kapcsolódott be az [[Európai iskola|Európai Iskolába]], ahol szobrászattal foglalkozott, s 1948-ban az Európai Iskola XXXVI. kiállítása alkalmából Vajda Júliával közösen állított ki. 1948-ban elvették műtermét az [[államosítás]] miatt, ekkor számos szobrát megsemmisítette, 1950-ig nem dolgozhatott. 1950-től az Állami Bánszínház (1950-55), majd a győri Kisfaludy Színház munkatársaként (1955-58) működött. 1951-ben egy kis helységet kapott a Bábszínháztól, ahol ismét szobrokat készített. Közben tagja lett a Képzőművészeti Alapnak. 1961-1965 közt elkészítette [[műkő]]ből ''Napóra'' című egyetlen köztéri alkotását, melyet Budapesten a Korányi TBC Gyógyintézet kertjében állítottak fel 1965-ben. (Még négy köztéri szobor tervét készítette el, de azok nem kerültek megvalósításra, így ezeket megsemmisítette a szerző). 1965-1987-ig [[New York]]ban élt, ott kezdett festeni. Festészeti témáit a [[Kabbala]] miszticizmusa és a [[héber nyelv|héber]] írás [[Kalligráfia|kalligráfiája]] inspirálta. Mindkettővel New York-ban ismerkedett meg, festészeti alkotásai Amerikában maradtak, azonban kalligrafikus- és miszticizmusra hajló szemléletét szobraiba is átvitte. 1985-ben megkapta az [[Amerikai Egyesült Államok|amerikai]] állampolgárságot, de 1987-ben hazatelepült, s Budapesten élt haláláig.