„Rácz Gábor (gyógyszerész)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Pataki Márta (vitalap | szerkesztései)
PityuBot (vitalap | szerkesztései)
a Román ş és ţ cseréje ș és ț betűkre
2. sor:
 
==Életútja==
A középiskolát az aradi Római Katolikus Főgimnáziumban végezte (1946), majd párhuzamosan a [[Babeş–BolyaiBabeș–Bolyai Tudományegyetem|Bolyai Tudományegyetemen]] a természetrajzi és gyógyszerészeti szak hallgatója volt. 1948-tól a [[marosvásárhely]]i [[Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem|OGYI]] Gyógyszerészeti Karán folytatta tanulmányait, ahol diplomát (1950) és gyógyszerész-doktori címet (1958) szerzett. Ugyanitt 1949-től gyakornok, a [[növénytan]], majd tanársegéd a [[drog]]ismereti tanszéken, 1968-tól tanszékvezető és doktorátust irányító egyetemi tanár. Háromszor is dékán: 1956-58, 1962-76 és 1984-86 között. Részt vett az egyetem botanikus kertjének létesítésében és 1952-től irányításában, nevéhez fűződik az 1959-től megjelenő ''Magkatalógus'' és melléklete, a ''Note botanice'' (1965-től) szerkesztése. Több növényi gyógyterméket előállító kísérleti üzemrészleg és a marosvásárhelyi Gyógyszergyár létesítésében vett részt. Több hazai és külföldi tudományos társaság tagja, a [[Román Akadémia]] gyógynövénykutató bizottságának elnöke (1974-90), a [[Román Orvosi Akadémia]] 1993-ban rendes tagjává választotta. Vendégelőadó [[Belgium]]ban (1958), [[Görögország]]ban (1967), [[Törökország]]ban (1971), [[Németország]]ban (1973); nyugdíjazása után (1993) [[Pécs]]ett telepedett le.
 
==Munkássága==
Tudományos tevékenysége a [[gyógynövények]] [[szövettan]]ára, [[növénykémia|növénykémiájára]], előfordulására, termesztésére, hatástani vizsgálatára, továbbá a népgyógyászatra, természetvédelemre és gyógyszerészet-történetre terjed ki. Szakközleményei 1951-től 35 hazai és külföldi folyóiratban, főleg az ''Orvosi Szemle-Revista Medicală'', ''Farmacia'', ''Naturwissenschaften'', ''Acta Pharmaceutica Hungarica'', ''Die Pharmazie'', ''Scientia Pharmaceutica'', ''Österreichische Apothekische Zeitung'', ''Természetgyógyászat'' hasábjain jelentek meg; egyéb írásait a ''Korunk Évkönyv'' (1979), ''A Hét'', ''Művelődés'' közölte. Tanulmánya jelent meg (az ''Aluta'' 1972-es kötetében) a [[Benkő József]] kéziratában fellelhető, [[Erdővidék]] flórájára vonatkozó adatokról (Rácz Erzsébet Johannával), a romániai [[Kárpátok]] gyógynövényflórájának védelméről ''(Ocrotirea Naturii'' 19. köt. 1975); történeti áttekintést adott az erdélyi magyar gyógyszerészeti irodalomról (Péter H. Máriával, ''Gyógyszerészet'' 1987/5) s az erdélyi magyar gyógyszerészképzésről és gyógyszerészeti irodalomról a ''Genersich Antal Emlékkönyvben'' (1994) és ''A marosvásárhelyi magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés 50 éve'' (1996) című kötetben.
 
Társszerzője a ''Plante medicinale şiși aromatice'' (1962, 1975) és a ''Farmacognozie'' (1967) című egységes egyetemi tankönyveknek, szintén társszerzője az A. Laza és E. Coiciu társaságában románul, majd magyarul is megjelent ''Gyógy- és illóolajos növények'' című könyvnek (1972, bővített kiadása 1975), valamint a ''Gyógynövényismeret'' című műnek (társszerzők Rácz-Kotilla Erzsébet és A. Laza, 1984). További kötetei: ''Gyógynövényismeret – a fitoterápia alapjai'' (Budapest, 1992), ''Vadon termő és termesztett gyógynövények'' (Budapest 1994), ''Természetes gyógymódok – komplementer medicina'' (Budapest, 1999).
 
Szerkesztésében jelent meg a ''Plante medicale din flora spontană a Bazinului Ciuc'' ([[Csíkszereda]] 1968) és [[Füzi József]]fel közösen a ''Kovászna megye gyógynövényei'' ([[Sepsiszentgyörgy]] 1973) című gyűjteményes kötet. Fejezetet írt a ''Hargita megye gyógy- és fűszernövényei'' (Csíkszereda 1980) és a ''Korszerű gyógynövényhasználat'' (Kolozsvár 1982; román változata Kolozsvár 1983) című gyűjteményes kötetekbe.