Strauss a Wiener Männergesang-Verein, a Bécsi Férfidalárda megrendelésére és a dalosok házipoétájának, a rendőrhivatalnok Josef Weilnek a szövegére komponálta a valcert [[1867]]-ben. Az ezt megelőző évben szenvedett [[Ausztria]] vereséget a [[königgrätzi csata|königgrätzi csatában]], a [[porosz-osztrák-olasz háborúbanháború]]ban, ami miatt sok bált lemondtak farsang idején. A férfi kórusegyesület a bolondok estéjén egy dalestet tartott, és felkérték Strausst, hogy komponáljon nekik egy keringőt, az első vokálkeringőjét. A szöveg parodisztikus jellegű volt, egy szatirikus korkritika. 1867. [[Február 13.|február 13-án]] Nikolaus Dumba Palais Dumbajában tartották az ősbemutatót, mely csak mérsékelt sikert aratott. A szerző csalódottan így fakadt ki:"Den„Den Walzer mag der Teufel holen, nur um die Coda tut's mir leid - der hätt' ich einen Erfolg gewünscht."” (Az ördög vigye a keringőt, csak a kódát sajnálom, annak kívántam volna egy sikert. ) Még ugyanebben az évben Strauss a párizsi[[párizs]]i világkiállításon[[világkiállítás]]on lépett fel, és sürgősen szüksége volt új kompozíciókra, ezért gyorsan írt egy csupán hangszeres változatot a keringőre. Ebben a formában és a következő címmel „Le beau Danube bleu” a darab óriási sikert aratott. A Dunauwalzer 25 éves jubileumán az egyesült osztrák-magyar katonazenekarok élén vezénylő szerzőt 1500015 000 főnyi tömeg ünnepelte.
