„Hasznos Könyvtár” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Bíró Sándor –> Bíró Sándor (történész) |
||
5. sor:
A XI. helikoni találkozón egy év eredményeire visszatekintve Kacsó Sándor kilenc füzet megjelenéséről számolhat be, amelyek 6–8000-es példányszámban kerültek az olvasókhoz. A terjesztés munkájába 5–600 falugazda kapcsolódott be, s az összes szétküldött példányok száma 46 000 volt. A beszámolóban ugyanakkor az íróközösség fokozottabb támogatását kéri részben a vállalkozással szemben ellenséges szándékok ellensúlyozására (az [[Országos Magyar Párt]] és egyes egyházi szervezetek ugyanis baloldali propagandának igyekeztek beállítani a Brassói Lapok köréből kiindult kezdeményezést), másrészt konkrét segítséget kér egyes kéziratok átírására, nyomdakésszé tételére.
Az 1937 szeptemberében összeült XII. helikoni találkozón Kacsó Sándor már a ~ helyzetének rosszabbodásáról kénytelen beszámolni. A példányszám – a csökkenő érdeklődés miatt – 4–5000-re esett le, a kintlevőségek és adósságok összege {{szám|150000}} lejre nőtt. Még súlyosabb helyzet tárul fel az 1938 júliusában sorra kerülő XIII. helikoni találkozón adott beszámolóból, amely szerint a kintlevőségek és adósságok összege közel {{szám|200000}} lejre emelkedett, a megjelent {{szám|122000}} példánynak több mint egyharmada raktáron van, s a falugazdák száma is 129-re esett vissza. Itt mint reális lehetőségről már csak 2000-es átlagpéldányszámról van szó, s ezzel párhuzamosan a megjelenések száma is jelentősen csökkent: az 1936. évi 11 füzettel szemben 1937-ben már csak 6, 1938-ban pedig mindössze 2 füzet hagyta el a nyomdát. Végül az 1939. évi egyetlen (kettős) füzettel a Hasznos Könyvtár meg is szűnt. A vállalkozás kudarcát a kortársak több irányban keresték. A politikai ellentétek mellett azonban – amelyek akkor meglehetősen széttagolták a vidék magyar értelmiségét – s a szervezés bizonyos illúziós elképzelésein kívül kétségtelenül szerepet játszott az is, hogy a különböző közületek támogatása (a [[helikoni közösség|helikoni íróközösségé]], az [[Erdélyi Fiatalok]]é) jórészt nyilatkozatokban, ígéretekben merült ki. A Helikon Kacsó Sándorból, [[Makkai Sándor]]ból, [[Kádár Imre (író)|Kádár Imréből]], [[Kós Károly (építész)|Kós Károlyból]] és [[Kemény János (író)|Kemény Jánosból]] álló, 1935 júniusában létrehozott bizottsága éppúgy nem jelentett hathatós segítséget, mint az Erdélyi Fiataloké, akik 1936 elején [[Bíró Sándor (történész)|Bíró Sándort]]
Megjelenésének három és fél éve alatt a Hasznos Könyvtár három sorozatában 23 füzetben összesen 23 cím jelent meg, közülük egy 1936-ban 2. kiadásban is (Bodor Kálmán: A háromholdas kisgazdának is meg kell élnie). A szerkesztőség szándéka szerint a három sorozat füzetei váltakozva követték egymást, később ez a rend is megingott: 1937-ben a Gazdasági Sorozatban 2, az Egészségügyi Sorozatban 1, a Közművelődési Sorozatban 3 füzet jelent meg, 1938–39-ben pedig a három sorozat mindössze 1–1 címmel tudott szerepelni.
13. sor:
Az Egészségügyi Sorozat füzetei közül három általános higiéniai témákat tárgyalt (Bakk Elek: Rajtad is múlik, hogy beteg ne légy; Herskovits János: Ismerd meg a fertőző betegségeket, hogy védekezni tudj ellenük; Jancsó Béla: Az emberiség jótevői. Harc az ember legapróbb, de legveszedelmesebb ellenségei ellen), a többi szerző gyakorlati tanácsokat adott a csecsemőgondozásról (Kacsó László és Jancsó Béla), a baleset-megelőzésről és elsősegélynyújtásról (Parádi Ferenc), a maláriáról (Bódis Gáspár) és két kötetben a vérbajról (Schmidt Béla).
A Közművelődési Sorozat füzeteinek egy része olvasnivalót kínált: [[Mikes Kelemen]] leveleit, [[Berzsenyi Dániel]] verseit, [[Petelei István]] novelláit és székely népmeséket [[Tamási Áron]], [[Finta Gerő]], [[Szentimrei Jenő]] és [[Berde Mária]] bevezetőivel, más kötetekben csak népszerű életrajz jelent meg:[[Halász Gyula (újságíró)|Halász Gyuláé]] [[Petőfi Sándor|Petőfiről]], [[Bíró Sándor (történész)|Bíró Sándoré]]
==Forrás==
|